Rafal a Lurdyban

Egész jó volt ma az előadás a Lurdyban. Rafal hozta magát, annak ellenére, hogy most nem adott elő olyan bonyolult sztepptánc produkciókat, mint tavaly.

A sok érdekességből két dolgot emelnék ki.
Az egyik egy szakmai momentum. Rafal – csak úgy mellékesen – megemlített egy terméket, amelytől égnek állt a hajam. Elég sokat igyekszem olvasni Microsoft technológiákról, a területembe is vág… hogy a francba nem hallottam akkor még egy szót sem az IIFP-ről? Tisztességes nevén Identity Integration Feature Pack-nek anyakönyvezték és a Microsoft Identity Integration Server kisöcsikéje. (Remekül láthatóak a családi viszonyok, ugyanis a MIIS eredeti neve Identity Integration Server volt… csak aztán jött az átnevező kommandó.)
Amiért elsápadtam: az utóbbi években többször is beleszaladtunk tartomány konszolidációk, Exchange5.5 migrációk során abba a problémába, hogy igenám, de mi lesz a címtárakkal, ha külön erdőkbe kell tenni az addig békésen egymás mellett élő organizációkat? Igen, tudtuk, hogy van MIIS, de az ügyfelek sokallták az árát – így mindig nekünk kellett addig gyötörnünk az agyunkat, amíg össze nem állt egy megfelelően cifra tartományi rendszer.
Erre most itt van egy termék, mely simán szinkronizál Exchange címlistákat erdők között.
De továbbmegyek. Egyik ügyfelünknél egyre inkább körvonalazódik – hálaistennek -, hogy bizonyos fejlesztési célokra mégsem az AD sémát fogják módosítani, hanem csinálnak maguknak ADAM homokozót. Habár a fejlesztők még csak most ismerkednek vele, de már látom előre, hogy hamarosan fel fog merülni a kérdés: hogyan lehet ezt szinkronizálni az AD-vel? IIFP. Ingyér.

A másik megemlíteni való már nem szakmai jellegű. Morogni fogok.
Ott kezdődik, hogy nem ihatok kávét. Kellemetlen, de ki lehet bírni. Végülis az erős tea ugyanolyan élénkítő hatású, talán még egy kicsit tovább is tart a hatása. Feltéve, hogy van. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy miért nem tudnak kitenni egy doboz filtert az asztalra a forróvizes tartály mellé. Maximum ötszáz forint – semmi a többi tételhez képest. Így viszont gyakorlatilag végig küzdhettem az álmossággal.
Aztán nem is bírtam végig. Tudom, egyéni szocprobléma, de éppen olyan szigorú méregtelenítő kúrán vagyok, hogy csak gabonakásákat ehetek és teát ihatok. Gondoltam, semmi probléma, majd a szünetekben iszok egy-egy teát, így nem fog kilyukadni a gyomrom az éhségtől és még a szellemem is friss marad. Na ja. Ebédszünetig bírtam. Aztán jó előadás ide, jó előadó oda, a túlélés mellett döntöttem és hazamentem barnarizsnyákot enni vörös teával.
Legközelebb meg majd viszek filtert és merülőforralót.

Leave a Reply