Jim McBee dobott fel egy érdekes témát a blogjában. Azt mondja, haknikörútjain rendszeresen visszatérő kérdés, hogyan is lehet védekezni egy rendszergazda ellen… hogyan tudják elérni, hogy egy rendszergazda sehogyan se legyen képes elolvasni az alkalmazottak leveleit.

Hát, Árpád, ez bizony fogós probléma. Feltételezem a tisztelt olvasó hozzám hasonlóan technikai szemléletű (aka kockafejű), így rögtön el is kezd meditálni, milyen eszközökkel lehetne korlátozni egy feltételezett rosszindulatú rendszergazdát.
Pedig nem ez a helyes út. A leghatékonyabb eszköz ugyanis a munkakönyv, illetve kapcsolt területei. Egy rendszergazda igenis legyen úgy megfizetve, hogy ne könnyen csábuljon el. Mindemellett legyen annyira sarokba is szorítva, hogy meg se nagyon forduljon a fejében, hogy titkok között turkáljon. De leginkább a HR próbálja meg kiszűrni, hogy a rendszergazda a megfelelő pszichikai alkattal bírjon.
Ez ugyanis egy bizalmi állás. Igaz, nem egy döntésekben erős pozícióról van szó, de tény, hogy a rendszergazdának – szükségszerűen – mindenhez van kulcsa.
Nagyon sok cég elköveti azt a hibát, hogy spórolás címszóval a titkárnő Marika unokatesóját, Lajcsikát alkalmazza ócsóért, mert azt a pár gépet ő is el tudja kezelgetni. Technikailag valószínűleg igen – de elképzelhető, hogy a felelős, érett gondolkodásban Lajosunk jelentős deficittel bír.

No, ennyi körbejárás után nézzük meg, milyen technikai eszközeink vannak a kockázat csökkentésére:

  • Lehetőleg alkalmazzunk kevés rendszergazdát.
    Ezt ugye nem nagyon kell magyaráznom. Minél kevesebben bírnak korlátlan joggal, annál kisebb az esélye, hogy valamelyik személy bekattan a Fásy mulatón és eladja a cég email címlistáját rosszindulatú szpemmereknek.
  • Lehetőleg alkalmazzunk sok rendszergazdát.
    Lehet, hogy most kicsit következetlennek tartasz, pedig nem vagyok az. Rendszergazda és rendszergazda között óriási különbségek lehetnek, mondjuk hatóerő tekintetében. Lehetnek rövid hatótávolságú rendszergazdák és lehetnek interkontinentális rendszergazdák. A lényeg: a feladat delegálás. Ha meg tudod oldani, hogy minden jól körülírható feladatnak – rendszernek – önálló gazdája legyen, aki csak és kizárólag egy konkrét területhez fér hozzá Atyaúristensz joggal, akkor jelentősen csökkentetted a – felettébb kockázatos – omnipotens emberek számát.
  • Auditálj.
    Természetesen beállíthatsz mindenféle korlátozásokat arra nézve, hogy akármilyen rendszergazda se tudjon belenézni a felhasználók postafiókjaiba. És természetesen ugyanez az akármilyen rendszergazda minden további nélkül el tudja távolítani ezeket a korlátozásokat. Csak abban bízhatsz, ha arra mész rá, hogy legalább mindennek maradjon nyoma. (Természetesen az auditálást is ki lehet kapcsolni – de remélhetőleg olyan szintű adminból, aki ezt megteheti, nem alkalmaztok túl sokat.)
  • Ne legyenek funkcióhoz rendelt rendszergazdáid, mely technikai accountok mögött több személy is rejtőzhet. Ilyen esetben az audit kábé annyit ér mint hajszárító hurrikán ellen.
  • A kényes felhasználóknál használhatsz DRM-et illetve PKI-n alapuló titkosítást (S-MIME). Természetesen itt is figyelned kell, hogy keymaster-ből ne legyen túl sok.

Nos, ennyi. Felhívom a figyelmedet, hogy ha alaposan átnézed a fenti pontokat, akkor fel kell tűnjön, hogy minden megoldás alapja a feladatkör/jogosultság delegálás. Amíg ezt nem rendezed, addig nem lesz értelme semmilyen technikai csodaeszközt csatasorba állítani.
A józan észnél nem sok hatékonyabb fegyver létezik.