Mennyire lerágott csont már? Emlékeztek a régi vitákra? Hogy mennyi legyen: a fizikai RAM+11 vagy +12? Ölni tudtunk volna az igazunkért.

Aztán, hogy legyen-e vagy sem? Ez már komolyabb téma. Az egyik fél azt mondja, hogy a pagefile csak egy szükség szülte megoldás: pakoljuk tele a gépet RAM-mal – és akkor már nem is kell lapozófájl. A másik fél meg azt mondja, inkább legyen: ki tudja, mi mindenre használja az oprendszer, láttunk már karón varjút. Csakhogy… Exchange 2007… 64 bit… 32 GB RAM. Adjunk neki még 32 GB pagefile-t?

Ehhez a vitához szólt hozzá Paul Robichaux, xch MVP. Nyilván, Exchange oldalról. (Megjegyzem, ő +10 MB-t mond. A windows levlistán ezzel a véleménnyel nem állt volna meg a lábán. 🙂 )

Egy rövid összefoglaló a cikk alapján:
Hallottál már a Dynamic Buffer Allocation viselkedésről? Szépen hangzó elnevezés… azt a hozzáállást takarja, hogy az Exchange szerver (az 5.5-től) kapásból lenyúlja az összes RAM-ot, aztán ha a többi alkalmazás már zokogva könyörög, akkor odavet nekik egy keveset. Esetleg.
De mit is takar az, hogy zokogva könyörög? Tud egy alkalmazás térdenállva zokogni egy másik előtt? Nem igazán. Ehelyett az van, hogy a kiebrudalt alkalmazás – jobb híján – nekiáll a pagefile-ba dolgozni. _Ezt_ veszi észre az Exchange, ez alapján mondja azt dörmögve, hogy ‘na jó, fiúk, akkor összébbhúzom magamat’.
Mi történik, ha nincs pagefile?
Megsüketül az Exchange.