Powershell ISE

Jó. Van egy zsír új Exchange 2010 szerverünk. Piszkálhatjuk konzolból és piszkálhatjuk shellből. Remek.

Egészen addig, amíg el nem bökjük.

Én ugyanis egy hanyag mozdulattal lehúztam a két shortcut-ot a desktopra: ne kelljen keresgélnem, legyenek mindig kéznél. Csakhogy – a fene tudja, miért – de tönkrement a felhasználóm profilja. Nem gond, adminnal belép, profil töröl, felhasználó újra belép. Igenám… de a gyári shortcut-ok a profillal együtt elvesztek.

Ritka hülye helyzet. Van egy teljesen jól működő Exchange 2010 szervered… csak éppen nem férsz hozzá. Oké, a konzol nem probléma. Egyrészt egy üres MMC konzolba is fel lehet venni, másrészt a bin könyvtárban ott van a gyári konzol is. Viszont a konzol ebben a verzióban leginkább csak dekoráció: az igazán komoly dolgokhoz már a shell kell. Naná.

Hogyan is indul a 2007-es EMS? Elindítjuk a Powershell 1.0-át, úgy, hogy paraméterként megadjuk neki az Exchange Extension plugint. Akkor keressünk rá a neten, hogy 2010-nél mi a helyzet.
Szomorú. Azt írják, hogy ugyan el lehet indítani így is, de nem kapunk teljes értékű shellt.
De akkor hogyan indítsam?

Máshogy. Plugin dugaszolás helyett kapcsolódni kell. Találtam ugyanis egy másik írást arról, hogyan lehet rákapcsolódni egy Exchange 2010 számítógépre másik gépről, úgy, hogy megkapjam a shellt. Vad? Ne mondd már. Jó egy éve azt lehet mindenhol olvasni, hogy a Powershell 2.0 már engedni fogja a távoli hozzáférést. Ami esetleg vad lehet, az az, hogy a lokális gépről próbáljuk távoli eléréssel elérni a helyi powershellt. De ha jobban belegondolsz, ez sem olyan szokatlan, hiszen az előző cikkben láthattad, a gyári shortcut is ezt csinálta.

Tehát:

  • Elindítok egy üres powershell ablakot.
  • Beírom egymás után a következő két sort:
    $Session = New-PSSession -ConfigurationName Microsoft.Exchange -ConnectionUri http://<FQDN of Exchange 2010 server>/PowerShell/ -Authentication Kerberos
    Import-PSSession $Session

Teszt: get-mailbox | fl name. Működik.
Na, ez már valami.

Csak éppen nehézkes és egyáltalán nem elegáns. Például a két parancsot be lehetne tenni egy szkriptbe és azt a szkriptet paraméterként átadni a powershell-nek. Meg lehet csinálni? Meg.

De létezik egy sokkal szebb és praktikusabb megoldás is. A Windows Server 2008 R2-nek, illetve a Windows 7-nek része az ún. Powershell ISE, azaz az Integrated Scripting Environment. (Úgy tudom, Windows 2003 szerverhez, Vistához és XP-hez meg letölthető.)

Mit is tud ez?

Nagyítás

Nagyjából ezt.

Kaptunk egy programozói környezetet. Van interaktív ablakunk (legalsó rész), ahová be tudunk gépelni parancsokat, melyeknek az eredménye a középső – output – ablakban jelenik meg. A felső blokkban pedig szkripteket írhatunk, méghozzá akár többet is, hiszen szemmel láthatóan a szkriptekhez tabok tartoznak. Emellett felhívnám még a figyelmet a debug menüpontra. (A helyzetérzékeny help-ről nem is beszélve.)

Hogyan lesz ebből Exchange Management Shell indító shortcut-unk? Hát úgy, hogy azt a bizonyos másfél sort kirakjuk egy ps1 fájlba, majd gyártunk egy shortcut-ot a Powershell ISE-nek, paraméterként meghíva a szkriptünket. Így az induláskor egyből be is töltődik, rögtön meg is lehet futtatni az F5-tel.

Feladat megoldva. Még mindig fogalmam sincs, mi rejtőzik valójában a gyári shell shortcut mögött – de már nem is érdekel. Van jobb.

Mielőtt még lezárnánk ezt a témát, egy gondolat erejéig érdemes elmeditálni, mit is csinál ez a másfélsoros szkript. Első sor: definiálunk egy változót. Második sor: nyitunk egy sessiont, melynek paraméterei az előzőleg definiált változóban vannak. Mik is ezek a paraméterek? Egy név, egy URI… de micsoda URI! Leírom, hogy nálam ez konkrétan hogyan nézett ki:
http:\\xch10-xch.xch10.tst\powershell
Azaz léteznie kell az Exchange szerveremen egy powershell nevű webszolgáltatásnak.

Nagyítás

És tényleg. Létezik. Tehát amikor egy sessiont nyitok, akkor ehhez a powershell webszolgáltatáshoz kapcsolódok- mely mögött a WinRM dübörög -, megkérem az Exchange modult, mindezt kerberos autentikációval.

Amellett, hogy szemmel láthatóan ez a felület sokkal praktikusabb, az ISE-nek van még egy óriási előnye. El is hangzott, de ha Windows7-et használsz, meg is győződhetsz róla: menjél be az Accessories/Powershell menübe – ott lesz az ISE. Ha belemásolod a fenti másfélsoros szkriptet – esetleg kipreparálod, hogy induláskor betöltődjön – akkor úgy tudod a munkaállomásodról menedzselni az Exchange 2010 szerveredet, hogy nem kellett hozzá semmiféle admin tools-t telepítened. Akár egy mezei felhasználó gépéről is tudsz adminkodni, ha éppen olyan szorult helyzetbe kerülsz.

Ja, hogy akkor majd tud a mezei felhasználó is? Nem, nem. Arra való az RBAC.

De erről majd legközelebb.

5 thoughts on “Powershell ISE

  1. Formailag igen. Csak éppen a powershell egy .net alapú objektumorientált nyelv, melynek segítségével rengeteg névteret (registry, AD, WMI) tudunk elérni – és akkor ott vannak még a specifikus plugin-ek (pl. Exchange).

  2. Tipp: Ha valamiert valaki visszavagyna a konzolba (vannak ilyen elmebetegek :-), akkor a fenti masfel soros scriptet a PowerShell-es profilba kell bepottyenteni, ami a %USERPROFILE%\Dokumentumok\WindowsPowerShell\profile.ps1 fajlban lakik. Et voil`a, maris van EMS egy sima PS ikonbol.

    Abba mar nem megyek bele, hogy en ezt egy fuggvenybe rejtenem csak, es on-demand aktivalnam… ez mar magas lenne ide.

  3. @Joep: Nem csak azokat a nevtereket. Barmit, ami .Net-bol egyaltalan meghivhato, peldaul SharePoint is managelheto belole. Sot, PS-ben lehet GUI-s appot is irni – amennyiben van valakinek kedve hozza.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *