Autoarchive

Alapvetően egy pimfli dolog, de megdolgoztatta az agysejtjeimet.

Mint tudjuk, suszternek a cipője lyukas, nálunk a levelezés szenved diszktelenségben. Olyan alacsony postafióklimitünk van, mely még az Exchange 2003-as időszakban is szűknek számított volna. Ebből kifolyólag a 3 hónapnál régebbi leveleket keményen törli a házirend. Ebből kifolyólag a két hónapnál régebbieket autoarchívval rakom ki pst-be. (Tudom. Pontosan tudom, hogy Personal Archive. De hiába.)

Hogy konkrét legyek, két pst-m is van. Az egyikbe rakom ki a már lezárt ügyekkel kapcsolatos leveleket, az a manuális archív. A másik pedig az, ahová az Outlook archivál. Az az auto.

Aztán egyszer kellett volna valami régi anyag és nem találtam sehol. Helyette lyukat találtam: egy konkrét időintervallumban eltűntek a leveleim. Hogy miért döglött meg az autoarchív, azt már nem tudtam megállapítani. De innentől alaposan figyeltem, miket is csinál.

Első körben ott hidaltam le, amikor olyan könyvtárat – és értelemszerűen olyan leveleket – archivált le, melyek nem léteztek a postafiókomban. Hát, izé. Nem mondom, ez jobb, mint ha meglévő levelek tünnének el a csillagkapu mögött, de azért fura.

Nem szeretem a fura dolgokat.

Fogtam a könyvtár tartalmát és átdobtam a manuális archívba, ahol már volt egy ilyen nevű folder. A biztonság kedvéért gyártottam egy új pst-t, 1 napra állítottam az autoarchívot – és vártam.
Másnap megint ott volt a nemlétező folder, immár a szűz új pst-ben. Miamanó? A rendszergazdának finoman jeleztem, hogy esetleg, lehet, hogy van valami gubanc az adatbázisban a postafiókommal, de azért még futok pár kört. Már kezdtem izzítani az mfcmapi-t, amikor eszembe jutott, hogy előtte el kellene takarítani a törmeléket. Fogtam az odaszülető könyvtár tartalmát és beledobtam újra a manuális archívon lévő folderbe. És csak utána ütöttem a fejemre. Megnéztem a foldert és nem volt email duplikáció. Tehát ez az eszetlen autoarchív a manuális archív pst-ből archiválta le a leveleket az autoarchív pst-be! Én meg szorgalmasan húzogattam vissza a manuálisba, melyet az autoarchív minden este visszarángatott.
Remek.

De miért csinál ekkora marhaságot az autoarchív? Miből gondolja, hogy neki a pst-ből is archiválnia kell?

Azért, mert azt mondták neki. Az autorchív ugyanis nem csak egy beállítóablak a Tools/Options/Other fül alatt. Sőt, igazából ez csak olyan általános tinglitangli. A lényeg, ami ténylegesen is befolyásolja az automatikus archiválást, az az, hogy mi van a folderen beállítva. (Properties / autoarchive fül.)

From Segédlet

Itt három beállítási lehetőségünk van:

  • Semmilyen autoarchiválás ne történjen a folderen.
  • Vegye át a központilag beállított paramétereket.
  • Beállíthatunk egyedi értékeket a folderre.

Az alapértelmezés az első.
Hoppá. Meg is van, hogyan tűnhettek el a leveleim. Akkoriban strukturálhattam át a folderszerkezetet, az új folderekre az alapértelmezett ‘no autoarchive’ beállítás esett, a mailbox folder policy meg nem kegyelmezett.

De miért archivál ez a gyökérkefe a pst-ből? Egyszerű. Mert anno a foldert drag&drop technikával húztam át az éles postafiókból a manuális archívba. Azaz nem létrehoztam neki egy új foldert és a tartalmat másoltam át, hanem jött a teljes folder, az összes paraméterével együtt. Köztük az autoarchív beállításokkal is.

From Segédlet

Mi a tanulság?

  • Ha ennyire kritikus az automatikus archiválás, akkor minden olyan átszervezésnél, mely érinti a folderszerkezetet – konkrétan új foldert hoztunk létre – központilag rá kell erőltetni az autoarchív beállításokat az összes folderre. Nyomogassuk sűrűn az ablak közepén lévő ‘Apply these settings to all folders now’ gombot.
  • Ha foldert húztunk át pst-be, akkor szedjük le róla az autoarchív beállításokat – hacsak nem akarjuk, hogy a levelek ész nélkül vándorolgassanak a pst-k között.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *