Nevezhetjük szerencsének, de eddig még sikerült megúsznom a postafiókok nagy tömegben történő exportálását pst fájlokba. Eddig. Háát…

A környezet ránézésre nem túl veszélyes. 230 postafiók, 160 GB adatmennyiség. A szerver jól méretezett. A kliens, amelyikről a másolást végezni kell – a lehetőségekhez képest – szintén.
Ezen azért rugózzunk egy kicsit, mert később fontos lesz. Exchange 2007, az export-mailbox követelménye 32 bites(!) Outlook 2007, szigorúan 32 bites(!) Windows 7-en. Erre kell még egy 32 bites Exchange 2007 admin csomag.
Még a tesztfázisban összeraktam egy virtuális kliensgépet, hogy ismerkedjek a folyamat dinamikájával. Másra nem is volt jó, mert diszk, az nem volt mögötte, de sikerült bejátszani a parancsot, eljátszottam a nyelvi beállításokkal, szóval felkészültem.
A migrációra a helyi emberünkkel közösen összeraktunk egy kliensgépet. Az éles indulás előtt ezen is teszteltem egy kicsit, minden működött, mint egy svájci óra.
Eldördült a startpisztoly, levélforgalom leállít, a kliensen parancs kiad, elégedetten hátradől. Kábé 10 percig. Ekkor kezdett el sikítozni a Windows, hogy eldobta az agyát. Konkrétan elfogyott a memóriája. Ezzel párhuzamosan a másolás is beállt, mint a gerely. Kilőttem a taszkot. Fejvakarás. Nem túl sokáig, mert a helyzet hamarosan világossá vált. A Windows ugye 32 bites, ebben a maximum RAM 4 GB lehet. Volt még a pagefile, a kettő együtt 10 GB. Az export-mailbox egyszerre 4 szálat indít és balszerencsémre rögtön az első csoportban benne volt a titkárság postafiókja, nem is mondom, mekkora mérettel. Lúzer hiba volt. Felnyomtam a virtuális memóriát 40 GB-re, restart, aztán elkezdtem újra.
Nem indult el. A powershell fél perc szutykolódás után váratlan hibát dobott, a legsemmitmondóbb 1000-es hibaüzenettel. Újraindítás már volt, tehát ebben sem reménykedhettem. Mi romolhatott el? Persze, játszottam még a parancs maxthreads paraméterével, de el se jutott odáig a folyamat, a powershell sorra dobta a váratlan hibákat. Pedig addigra már megszokhatta volna.
A leginkább logikus gondolat az volt, hogy amikor erőszakosan kilőttem a powershell processzt, akkor megsérülhetett valami alkotóeleme és azóta a PS nem tér magához. Telepítsük újra! Ahogy azt Móricka elképzeli. Mivel Windows 7 esetében már beépítve jön a PS 2.0, így nem lehet külön letölteni. Feature-ként sem lehet eltávolítani, majd visszarakni. Ekkor szóltam a kollégának, hogy B terv, kezdjen el telepíteni egy másik munkaállomást. Itt már lejjebb adjuk az igényeket, eszébe se jusson windowsupdate-tel foglalkozni. Én pedig előre menekültem. Rakjunk fel WMF3 CTP2 csomagot, abban van Powershell 3. Aztán majd meglátjuk, mit csinál. Semmit. Fel sem települt. Azt mondta, hogy neki szigorúan angol nyelv kell, ez meg nem az. De meg lehet engesztelni egy angol language pack-kel. Töltsük le! Hát, nem. Nyelvi csomag eleve a Windows Update-ről szedhető le, ultimate és enterprise Windows 7 esetén. Csakhogy mi itt professional verzióval szopunk. Elvileg leszedhető az MSDN-ről a teljes csomag, de mire a 2 GB lejön, addigra a kolléga újrahúzza a gépet. És még ekkor sem garantálja senki, hogy nyelvet tudok váltani, hiszen a professional eleve nem lehet többnyelvű.
Csapásváltás. Menjünk vissza a legutóbbi rendszermentéshez, töltsük vissza, aztán telepítsünk mindent újra attól a ponttól. Röpke félóra alatt meg is csináltam, restart, újabb próba, újabb váratlan PS elszállás.
Hát, ezzel nem jutottam sokat előre.
Közben kolléga felhúzta az új gépet, gyorsan kipreparáltam, maxthreads a biztonság kedvéért kettőre állítva, aztán hajrá. Nem hiszed el: ezen is váratlan Powershell hiba történt. Meg lehetett volna mintázni rólam a bambaság szobrát.

Vicc.

– Doktor úr, nagy baj van!
– Mi a panasza?
– Ha megnyomom a lábam, fáj! Ha megnyomom a derekam, fáj! Ha megnyomom a tarkóm, fáj! Milyen betegség az ilyen?
– Valószínűleg eltörött az ujja.

Azaz ha több kliensen is ugyanazzal a hibával száll el egy folyamat, akkor lehet, hogy a szerver a hibás. Mágikus restart. A biztonság kedvéért a kliensen is. Másolás elindít, összes végtaggal imádkozik. És igen, ez volt a probléma, a Powershell váratlanul jól működik.

Vegyük észre az eset szépségét. A 32 bites kliensen elindított, 32 bites Exchange modullal feljavított Powershell (aka EMS) menetközben meghívogatja a 32 bites Outlook MAPI motorját, ezen keresztül próbálja meg leszívni a szerverről a levelezési tartalmakat és kirakni pst fájlokba. Aztán elfogy a RAM, ki kell lőni a taszkot, és mi hal meg tőle? A szerver. Finom.

Mindegy, elméletileg örülhetnénk is… csakhogy itt a háromnapos ünnepre terveztünk egy háromnapos átállást. Ebből elveszett a péntek délután, az export legjobb esetben is csak szombat délre fejeződik be és igencsak csipkedhetjük magunkat, hogy ezt a fél napot behozzuk valahogy.

Én mindenesetre halk sóhajjal betoltam az Alvin albumot az mp3 lejátszóba.