targetAddress avagy spóroljunk a licenszeken

Most következik az az eset, amikor bebizonyítom, hogy nem értek az Exchange-hez.

Mit csinálunk olyankor, amikor van egy email címünk, amiért a saját Exchange szervezetünk a felelős, de az ide érkező leveleket tovább kell küldenünk egy külső címre, és saját rendszerünkön soha egy darab levelet sem kell tárolnunk, ami a megadott címre érkezik?

Én (és az a gyanúm, hogy ezzel nem vagyok egyedül) a következőt tettem a fenti esetben. Létrehoztam a saját címünkhöz egy postaládát, a külső címhez egy kontaktot és a postaládát ráirányítottam a kontaktra. Megbékéltem azzal, hogy ez ronda, sőt minden egyes ilyen akció visz magával egy nem is túl olcsó CAL-t.

Mostanában a több ügyfélnél az Exchange 2003 – Exchange 2010 Cross-Forest migrációval birkózom (ez egyszer még megér egy másik cikket). Ennek kapcsán meglepetten tapasztaltam, hogy a migráció végén a rendszer egy olyan Mail Enabled User-t (ez ugye Exchange szempontból egy kontakt, és mint ilyen nincs postaládája) hagy maga után. Ami viszont képes leveleket továbbítani pontosan úgy, ahogy a fenti kérdésben szerepel.

Némi nyomozás után kiderült, hogy a tettes a targetAddress nevű AD property. Tehát minden levél, ami a kontakt egyik proxyaddress-ére érkezik azt a rendszer tovább küldi a targetAddress property-ben szereplő címre. Ráadásul a rendszer azt a kedvességet is megteszi (mind Exchange 2003 mind 2010 esetén), hogy a targetAddress property-t eleve kitölti a kontakt email címére.

Ebből adódóan az eredeti kérdésre adott válasz így változik:

Felveszünk egy kontaktot a külső címmel, majd a kontakt proxyAddresses listájába felvesszük az átirányítani kívánt saját címet.

Kész vagyunk. Mínusz egy CAL.

5 thoughts on “targetAddress avagy spóroljunk a licenszeken

  1. Pont ez kell(ene) nekem is. Meg is csináltam. Nem működik (Visszakaptam a levelet “E-mail cím nem található” üzenettel (Exchange 2010).
    Kell még valami egyéb is ahhoz hogy működjön?

    Köszönöm
    Miklósfalvi László

  2. Én voltam a hunyó. Megcsináltam még egyszer, és most megy. Ott rontottam el, hogy a ProxyAddresses-be felvett cím elé nem írtam be az smtp: -t, csak simán az e-mail címet.
    Viszont amikor a kontaktot létrehozom, és adok neki egy alias értéket, akkor ez az alias működik saját címként, nem is kell külön a proxyAddress értékét piszkálni.

    Köszi
    ML

  3. Ha létrehozok egy terjesztési csoportot és abba teszek egy kontaktot, akkor is ugyanezt érem el: egy beslő címre küldött levél egy külső címre megy el.

    Ezzel is megspóroltam a CAL-t, vagy nem?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *