Category2013

CAS Array 03/03 – Exchange 2013

Ez elméletileg a világ legrövidebb cikke lehetne: az Exchange 2013-ban nincs CAS Array. Pont.

De nem ússzuk meg ennyivel. Hiszen a CAS Array funkcionalitása hasznos volt. Valahol kell lennie valami hasonlónak.

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg az előző írásban feltett két kérdést.

  1. Ha minden RPC forgalom RPC over HTTPS formában menne, szükségünk lenne-e marha drága loadbalancer készülékekre?
    A válasz egyértelműen az, hogy nem. A loadbalance algoritmus a layer7-ről lecsúszna a layer4-be, ott pedig már elboldogul egy sokkal olcsóbb reverse webproxy is.
  2. Át lehet-e terelni minden RPC forgalmat RPC over HTTPS-re?
    Ez már fogósabb kérdés. Mi dönti el, hogy az Outlook melyik metódussal próbálkozik? Gyakorlatilag a sikertelenség. Ha beállítjuk az Outlook profilunkban a belső szerver/CAS Array elérhetőségét, majd megadunk hozzá egy proxy szervert is, akkor az Outlook először megpróbálja RPC over TCP protokollon keresztül elérni a belső szervert. Ha a belső hálón van, akkor ez valószínűleg sikerül is neki. Ha a külső hálón van, akkor jó eséllyel nem. (Ha csak el nem konfigurálod.) Ilyenkor vált át RPC over HTTPS-re és támadja meg a proxyként megadott címet.
    Látható, hogy ha csak külső felhasználóink vannak, akkor a probléma megoldható. De ha már van belső felhasználónk is, akkor az először a belső címre próbálkozik, RPC over TCP-vel. Nyilván ezt blokkolhatjuk, vagy a CAS Array IP címének beállíthatunk valami marsbéli IP címet is – de ezekért súlyos timeout-tal, közvetve pedig felhasználói elégedetlenséggel fizetünk. Mivel az Outlook elsősorban a sima RPC-t favorizálja, így a belső hálón nem ússzuk meg a loadbalancert.

Itt jön be a képbe az Exchange 2013. Ebből ugyanis kidobták az RPC over TCP protokollt.
Elég markáns megoldása a problémának, nem mondom. Ezzel ugyanis teljesen megváltozott a leányzó fekvése. Mivel az Exchange 2013 CAS nem fogad el RPC over TCP-t, marad az RPC over HTTPS. Ez pedig már webes protokoll, melyet minden további nélkül tudunk loadbalancolni a Linux szerverünkkel. Aztán gondoljuk tovább: szükségünk van-e még az adatbázisok RPCClientAccessServer változójára? Miért lenne? Az Outlook már nem innen fogja megtudni a CAS szerver nevét. Ezért nincs szükség magára a CAS Array objektumra sem.
Ha nem innen, akkor viszont honnét? Hát az Autodiscover szolgáltatástól, mint minden más normális webes elérés az Exchange-ben. Az Outlook Anywhere szolgáltatásnak is lesz internalhostname és externalhostname paramétere, ahol az internalhostname mondja meg, melyik szervert kell támadnia bentről az Outlooknak.
Ismerős?
Na, ebből a névből lehet CAS Array-t faragni. Létrehozunk egy bejegyzést a DNS-ben, a megszokott outlook.cegnev.local névhez. Ez lehet egy kitüntetett CAS szerver IP címe, lehet DNS round robin formában az összes CAS szerver IP címe és természetesen lehet ez a reverse proxy szerverünk “külső” IP címe is. Aztán egyenként átírjuk az összes CAS szerverünkön az internalhostname paramétert erre a névre.

A CAS Array esetében láttuk, hogy kulcsfontosságú volt, mikor hoztuk létre. Jelen esetben ez már nem annyira lényeges. Amint átírtuk az értéket, az Autodiscover véges időn belül észleli a változásokat és szét is küldi.

Copy/Paste a mi barátunk

Jelenleg egy Exchange 2013 alapú hosting infrastruktúra tervezésével foglalkozom. Mint kiderült bizonyos dolgok kikerültek a grafikus management felületből a korábbiakhoz képest. Például nincs OAB reszelés a felületen. A vége az lett, hogy nagyjából mindent PowerShell-ből kell megcsinálni. Ennek kapcsán az ember olvasgatja a helpet. Részletek különböző parancsok helpjeiből:

Get-Help New-DynamicDistributionGroup -full

-RecipientContainer <OrganizationalUnitIdParameter>
The RecipientContainer parameter filters the recipients used to build the dynamic distribution group based on their location in Active Directory. The value of the RecipientContainer parameter can be the canonical name of an organizational unit (OU) or a domain. If you don’t specify a value for the RecipientContainer parameter, the cmdlet will default to use the local container. This location is specified by using the OrganizationalUnit parameter.

Get-Help New-AddressList -full

-RecipientContainer <OrganizationalUnitIdParameter>
The RecipientContainer parameter filters the recipients used to build the dynamic distribution group based on their location in Active Directory. The value of the RecipientContainer parameter can be the canonical name of an organizational unit (OU) or a domain. If you don’t specify a value for the RecipientContainer parameter, the cmdlet will default to use the local container. This location is specified by using the OrganizationalUnit parameter.

Get-Help New-GlobalAddressList -full

-RecipientContainer <OrganizationalUnitIdParameter>
The RecipientContainer parameter filters the recipients used to build the dynamic distribution group based on their location in Active Directory. The value of the RecipientContainer parameter can be the canonical name of an organizational unit (OU) or a domain. If you don’t specify a value for the RecipientContainer parameter, the cmdlet will default to use the local container. This location is specified by using the OrganizationalUnit parameter.

Tombol a copy/paste, ellenőrzés nélkül. Nyugi, ez már a 2010-ben is pontosan ugyanígy van a helpben.

Előadás

Hogy itt is népszerüsítsem.

2013.05.23.-án előadást tartok az Exchange 2013 mobil lehetőségeiről.

Itt nem kifejezetten az újdonságokról lesz szó, hanem arról, hogy összességében mobil oldalról mi hozható ki az Exchange-ből.

A konferencia címe: http://app.hwsw.hu/

Óvatosan az adatbázissal

Ez érdekes. Őszintén szólva, még nem merültem el a 2013-as Exchange rejtelmeibe, pedig már itt van az sp1 a cu1, lassan lehetne. Egyelőre inkább csak olvasgatok.
Például ezt az írást. Paul Cunningham emel ki egy első látásra meghökkentő mozzanatot az Exchange 2013 lelkivilágából: ha létrehozol egy mailbox adatbázist, akkor a cu1 utáni Exchange már figyelmeztet, hogy légy olyan kedves, indítsd újra az Information Store szolgáltatást. Ez, mint tudjuk, az összes adatbázis le- és visszacsatolását jelenti, azaz kemény szolgáltatáskiesést.

Azért ez megérdemel egy ‘ejha!’ füttyentést.

Aztán jön a magyarázat és ettől már valamivel érthetőbb lesz a helyzet, különösen, mivel kedvenc sorozatszereplőm, Scott Schnoll is feltűnik a darabban. Arról van szó, hogy a 2013-as Exchange (már az RTM is, csak az nem figyelmeztetett) nem egy az egyben foglalja le a memóriát az Information Store-nak, mint a korábbi verziók, hanem adatbázisonként. Azaz ha megjelenik egy új fiú a játszótéren, akkor mindenkinek abba kell hagynia a játékot, majd az IS újrakezdéskor igazságosan újraosztja az erőforrásokat.

Ettől persze még meredek volt így megoldani a problémát, de szerencsére tényleg nem olyan sűrűn szoktunk adatbázisokat létrehozni. Innentől pedig már csak a szervízhétvégéken fogunk.

ps.
A DAG üzemeltetőknek egy fokkal jobb a helyzetük, ók egy switchover/switchback párossal megúszhatják a leállást.