MoMT

Ez az acronym a MAPI on Middle Tier kifejezést takarja.

Azt hiszem, ezt az újdonságot is lehet simán a szeletelt kenyérhez hasonlítani.

Ez valójában egy állatorvosi ló, ilyen felállás a valóságban nincsen. Viszont ha berajzoltam volna mindenféle klienst, mindenféle kapcsolódási lehetőséggel, mindenféle szerverekhez, akkor simán Burda szabásmintát kaptunk volna.

Nézzünk meg néhány tipikus kapcsolatot:

• A legtriviálisabb: a kliens közvetlenül, MAPI-n keresztül kapcsolódik az adatbázishoz. Amióta az Exchange 4.0 kijött a piacra, ez azóta így van.
• Hazudtam. OWA-n, Activesync-en, Outlook Anywhere kapcsolaton keresztül jövő kliensek HTTP-n keresztül érik el a CAS szervert és csak az megy tovább a mailbox szerverhez.
• Persze nem csak postaláda elérésről beszélünk, a címlistát például GC-től kapjuk. (Javaslom, ne menjünk bele a részletekbe. Bonyolult.) Tudni kell, hogy vannak olyan kliensek (Outlook 2002 és attól visszafelé), akik azt hiszik, hogy az Exchange mailbox szerver egyben GC is. Az MBX szerver megtartja őket ebben a hitükben és a DSProxy funkción keresztül begyűjti a kliens számára szükséges címeket.
• Aztán vannak olyan kliensek, akik közvetlenül a GC-től gyűjtik be a címlistát.
• A cached módba kapcsolt kliensek számára a CAS szerver szedi össze a címlistákat.

Hót zavaros. Ráadásul rögtön az első pont annyira idejétmúlt, hogy ihaj. Mióta is ismerjük a háromrétegű alkalmazásarchitektúrát? Jó régen. Ez ugye azt mondja, hogy legyen egy vékony kliens (pl. egy böngésző), legyen a köztes rétegben az alkalmazás intelligencia (webszerveren futó alkalmazás) és legyen mindez mögött egy adatbázis-motor. A struktúrának számtalan előnye van. A magam részéről tényleg nem is értettem, hogy az Exchange 2007 már miért nem így jött ki.

Hogy is?

Hát úgy, hogy a kliens HTTP-n keresztül csatlakozik a CAS szerverhez – és csak ez, azaz a CAS nyit egy MAPI sessiont a mailbox szerverek felé. Kis lépés egy embernek, de óriási lépés egy Exchange organizációnak.

Sorolom.

• Az adatbázis-kezelés eltűnt egy felhőben. A kliensnek nem kell tudnia, éppen melyik adatbázis-szerveren található a postafiókja, hova is kellene konnektálni a MAPI profilban.
• Történik egy failover, az egyik szerver elérhetetlenné válik. Mivel DAG-ot használunk, így aktivizálódik egy másik szerveren lévő adatbázis-pédány. Mit érez meg ebből a kliens? Régen azért volt egy kábé egyperces kiesés, amíg a failover megtörtént. Most nincs. A CAS tartja a kapcsolatot, majd a failover után már a másik adatbázist használja.
• Lehetőségünk van online postafiók-mozgatásra. Nem részletezem, az elv nyilván ugyanaz, mint a failover esetében.
• Exchange adminok tegyék kezüket a szívükre: nem sápadtak-e el mindig, amikor egy kliens telefonált, hogy nem éri el az Exchange szervert, pedig tíz perccel ezelőtt még elérte? Ilyenkor rendszerint kifogyott a mailbox szerverből az RPC. A MAPI ugyanis RPC hívásokon keresztül dolgozik, egy RPC kapcsolatot pedig menedzselni kell, mely memóriába, processzoridőbe és IO-ba kerül. Bármelyik is fogyott el, a kliensek leszakadtak a szerverről. Nézzük, mi van a MoMT esetében? A kliensek gyakorlatilag a CAS szerverre kapcsolódnak, HTTP-n keresztül. Sokkal többen mehetnek egyidőben. A CAS pedig jóval kevesebb RPC-t nyit, mint a töméntelen kliens együtt. Hogy egész konkrét legyek: a hagyományos felállásban maximum 64.000 RPC kapcsolatot tudott fogadni egy szerver, a MoMT esetében ez a szám felugrik 250.000-re.
• Essen szó az árnyoldalakról is: a DSProxy kinyiffant, így az Outlook 2002 és az előtti kliensek bajban lesznek. Illetve dehogy: használják majd az OWA-t.
• Végül az adatbázis-kezelés bármilyen lehet. Akár SQL is.

Ez utóbbinál időzzünk el egy kicsit. Ez ugyanis egy rendszeresen felröppenő spekuláció (elképzelted, ahogy egy spekuláció lapul a fűben, aztán felröppen?). Az SQL-ben ugyanis általában jártasak az emberek, míg az ESE nagyon sok embernek ködös. Az SQL-t kézben tudjuk tartani, az ESE meg olyan… izé: eseutil, isinteg. Borzalmas.

Nyilván amint kiderült, hogy az adatbázis-kezelés átköltözik a felhőbe, egyből beindultak a találgatások. Ezeket megelőzendő írt az Exchange csapat egy rövid hírt, miszerint átállították az adatbázis-kezelést SQL-re. Majd egy meglehetősen semmitmondó és ködös magyarázat után közölték, hogy végérvényesen az ESE mellett döntöttek.
Értelemszerűen pont emiatt a ködös magyarázkodások miatt az olyan öreg összeesküvéshívők, mint például David Sengupta, meg vannak róla győződve, hogy a történetnek még nincs vége.