Kedvelem a fanatikus embereket, még akkor is, ha néha nehéz velük kijönni.
A hosszú hétvégére kinyomtattam Thomas Shinder ötrészes eszmefuttatását az Exchange2007 szolgáltatásainak kipublikálása témakörében. (Ember, legalább 200 oldal!)
Még csak a harmadik oldalig jutotam – sokáig aludtam, na – de már most is nagyokat vigyorogtam rajta.
Azt mondja, hogy a laboratóriumi körülményeit nehogy alkalmazzuk éles környezetben, mert nem oda valók.

  • Például itt olyat csinál, melyet éles környezetben soha: a Client Access Server (CAS) szervert beteszi a Mailbox szerver mellé. Éles környezetben természetesen DMZ-be rakná – de eddig még nem tudta beazonosítani az összes protokollt, melyekkel a két szerepkör egymással kommunikál.
    Miközben az összes Microsoft ajánlásban kifejezetten azt javasolják, hogy a CAS szervert semmiképpen ne tegyük DMZ-be, hiszen az Exchange2003 Front-end szerepkörétől eltérően a CAS már üzleti logikát is tartalmaz, szerves része az organizációnak – annyi számítógéppel kommunikál, annyiféle protokollon, hogy ementáli sajttá kellene hozzá luggatni a tűzfalat. Mely persze ezután semmit sem érne.
  • Azt mondja, hogy Edge Transport szervert meg azért nem használ, mert ha rendesen akarná megcsinálni, akkor azt is a DMZ-be rakná, de egyelőre nem tudja, milyen protokollok kellenek hozzá, ezért majd. Ha megtudja.
    Mit mondjak… smarthost… email transport… SMTP. Pure smtps. Meg az Edgesync szinkronizációhoz secure ldap.
  • Közben az égre néz és súlyos szavakkal kárhoztatja a teremtőket, hogy volt képük a POP3 és IMAP4 konfiguráláshoz szükséges grafikus felületet mellőzni. Szószerint: „giant management hole”.
    Hát, nem tudom. Hirtelen tudnék most sorolni vagy 15 olyan dolgot, melynek sokkal fájóbb a hiánya. Ha az övé ‘giant’, akkor az enyémekre már nem maradna megfelelő kifejezés.
  • De a legszebb rész az, amikor kijelenti, hogy nem publikál SMTP-t, meg SMTPS-t, mert az Exchange2007-ben az SMTP szervíz el lett rejtve – nem konfigurálható annyira direkt módon, mint az Exchange2003 alatt dübörgő IIS SMTP. Volt pofájuk az egész transzport konfigurálást Powershell mögé rejteni, melyet ő semmi pénzért nem hajlandó használni. Szószerint: „is hidden behind the Powershell shell interface, which I try to avoid at all costs”. Majd ezt később ki is fejti, hogy a Microsoft útja a grafikus felület, erről nem lenne szabad letérnie.

Erre mondják azt, hogy nem szép, de legalább kedves ember. Ha a maradék 197 oldal is ilyen lesz, akkor – a várakozásommal ellentétben – jól fogok szórakozni.

ps: Félre ne értsd, ismerem a szerzőt, ha nagyon akartam volna, személyesen is találkozhattam volna vele, mivel ő is MVP. Kedvelem is az írásait, nagyon jó ISA könyvei vannak és ez a hosszú szösszenete is valószínűleg hasznos lesz. Csak éppen úgy kell hozzáállni az írásaihoz, hogy észre kell venni, mikor gurultak el a gyógyszerei.

[Update]

Eltelt két nap, lehiggadtam.
Emberek! Ne olvassátok el. Egyáltalán nem szórakoztatóak a cikkek, viszont remekül illusztrálják, hogyan működik az aggkori agyelgyengülés.
Egyedül az 5. cikk ér valamit, azt talán érdemes.