Month: May 2012

Egysorosból többsoros

Aki rendszeresen Powershell környezetben tevékenykedik, annak ez az írás nem fog sok újdonságot tartalmazni. Nekem viszont meglepetés volt. Meg örülök is neki, hogy rátaláltam a trükkre.

Van valami, amit meg szeretnél csinálni egy csomó objektummal. A nevük lista formájában megvan egy txt fájlban. Tipikus szkript feladat, kell egy foreach ciklus, ebbe betoljuk valahogy a neveket és kész.
Igenám, de mi van, ha nem lehet egy parancsban megfogalmazni a ciklus magjában lévő tevékenységet? A szintakszis durván úgy szól, hogy foreach { }, ahol a kapcsos zárójelek közé kerül az elvégzendő tevékenység. Nekem viszont két parancsot kellett volna beletennem.
Az első próbálkozásra szószerint kiröhögött a PSH: a szkript blokkba megpróbáltam több szkript blokkot beleágyazni, valami ilyesformán: { {a} {b} }. A második próbálkozásom az volt, hogy megpróbáltam a két parancsot egybegyúrni, a PSH végülis pont erről híres, de sehogyan sem sikerült. Harmadikra nekiugrottam a guglinak, de vagy én felejtettem el, hogyan kell keresni, vagy senkit sem izgatott eddig a probléma.
Kénytelen voltam a saját eszemet használni. (A gugli korában. Szégyen.)

A feladatnak van egy korrekt megoldása, nem parancsot adok ki, hanem beleírom az egészet egy szkriptbe, majd lefuttatom. Ott egyszerűen új sort kell kezdeni minden parancsnak. De ehhez eszembe kellett volna jutnia, hogyan kell szkriptet futtatni. (Ja, nem mondtam, ez nem egy kényelmesen elvégzendő feladat volt, hanem egy hirtelen felmerült igény, tizenvalahány óra szopás munka után.) Annyira emlékeztem, hogy van valami trükközés, de arra már nem, hogy végülis mi. Alternatív megoldás lehetett volna az ISE használata, de abba meg az Exchange plugint kellett volna valahogy belegyógyítanom, és az sem ment fejből. Félretettem az elképzelést B tervnek, én pedig tovább gyötörtem a parancskámat.
Véletlenül jöttem rá a megoldásra. Még csak gépeltem be az egyik próbálkozást, amikor félrenyomtam, backspace helyett entert. És kaptam egy új promptot: >>. Szótlanul nézegettem a képernyőt, majd egy idő után bejelzett a mintafelismerő központom.

“egyik”,”másik” | foreach {
>>

Ez teljesen olyan, mintha szkriptfájlba írnám a parancsot! Próbaképpen beírtam az egyik parancsot, enter, jöhetett az új parancs, enter, zárás, üres enter… és már futott is.

“egyik”,”másik” | foreach {
>> $valtozo=bonyolult művelet
>> new-valami -identiy $_ -alias $valtozo -firlefranc
>>}
>>
_

Ne húzdd a szád, mondtam előre. Aki rengeteget piszkálja a PSH-t, annak ez triviális. Én már elég régóta inkább dizájnnal foglalkozom, mint operációval, nekem ez az interaktív szkript üzemmód újdonság volt. De tetszik.

Viszont, hogy legyen hozzáadott érték is, összeszedtem, mi kellett volna ahhoz, hogy szkriptet futtassak. Egyszerűen a shellből elnavigálok abba a könyvtárba, ahol a szkriptfájl van, majd így futtatom: .\myscript.ps1.

Ha pedig az ISE mellett döntöttem volna, akkor ezeket a parancsokat kellett volna elsőnek kiadnom:

  • Exchange 2007:
    Add-PSSnapin Microsoft.Exchange.Management.PowerShell.Admin
  • Exchange 2010:
    Add-PSSnapin Microsoft.Exchange.Management.PowerShell.E2010

Export-mailbox, szomorodj meg

Hajnalban megállt az export. Azt mondta, hogy

Export-Mailbox : Error was found for XY (xy@cegnev.hu) because: Error occurred in the step: Approving object. An unknown error has occurred., error code: -2147221219 At line:1 char:2312
+ CategoryInfo: InvalidOperation: (179:Int32) [Export-Mailbox], RecipientTaskException
+ FullyQualifiedErrorId : 7D782610,Microsoft.Exchange.Management.RecipientTasks.ExportMailbox

Próbáltam utánajárni, mi is lehet ez. Volt a neten minden, zárjam be az Outlookot (ki sem volt nyitva), állítsak be valós default gateway-t (be volt), vagy futtassak le egy fixmapi nevű programot. Pusztán kíváncsiságból ráküldtem ismét, minden módosítás nélkül ugyanazt a parancsot, amelyen elhasalt. (Természetesen az exportálandó postafiókok közül kivettem a már készeket.) Simán vette az akadályt, most is az fut.

Megvan, mi lehetett a probléma: alvás közben nem imádkoztam elég intenzíven. Aztán eddig tartott a deikus töltet.

Ideges? Á, egyáltalán nem vagyok az. De reggel simán bevettem a savcsökkentő (kék) gyógyszerem helyett az éjszakai (fehér) koleszterincsökkentőt.

Halott ember visszalő

Ezt írtam korábban:

Itt már lejjebb adjuk az igényeket, eszébe se jusson windowsupdate-tel foglalkozni.

Naív dolog volt azt hinni, hogy a windowsupdate ennyiben fogja hagyni. A nagy kapkodásban a kolléga ugyanis automatikus beállításon hagyta, én meg elfelejtettem leellenőrizni – őszintén szólva, egyikünknek sem jutott eszébe, hogy egyáltalán létezik – az a dög pedig, mármint a windowsupdate, hajnalban restartolta a gépet, teljeskörűen ignorálva azt, hogy milyen fontos processz fut rajta.
Kora reggel, még félig kinyílt szemmel néztem rá a monitorra és elhűlve láttam, hogy nem látok semmit. Megszakadt a session. Meg a jókedvem. A kiadott utasítás ugyanis úgy nézett ki, hogy a get-mailbox parancs kimenetele volt belecsövezve az export-mailbox parancsba. Csakhogy a get-mailbox a jó ég tudja, milyen alapon rendezi sorrendbe a postafiókokat, de hogy nem ABC sorrendben, az biztos. Kénytelen voltam lehúzni egy listát, kimazsolázni, hogy kinek készült már el a pst-je, a többiek nevét pedig úgy összerakni egy szövegszerkesztőben, hogy be lehessen tolni az export-mailbox parancsba. Mindezt kora reggel, még kávé előtt.
Oké, elkészült, parancs átmásol a PSH ablakba, enter – váratlan PS hiba. Ó, hogy szomorodj meg! De most legalább már tudtam a megoldást. Szerver, kliens újraindít. (Közben gyors kávé.) Beléptem a kliensre, parancs átmásol a PSH ablakba, enter – és ismét váratlan PS hiba. De most tényleg váratlan, mert még én sem számítottam rá. Egyből le is konyult az orrom. Ez most már minőségileg más helyzet, innen hogyan tovább? Aztán eszembe jutott egy fontos momentum: újraindítás közben elfelejtettem imádkozni. Tehát újraindítottam a klienst és a szervert _még egyszer_, közben barbár imákat mormoltam és a biztonság kedvéért elővettem a legcsúnyább nézésemet is. És most már elindult a szkript. Hogy az informatika egzakt tudomány? Persze, királyfi.

Egyébként tényleg hihetetlen ez az egész és nevezhetném groteszk balszerencse-sorozatnak is, de vegyük észre, hogy van azért mögötte nem átgondolt, kapkodós gányolás is. Ha még emlékszünk, az Exchange 2007 trágya, félkész állapotban jött ki a piacra, és a nagyon várt, de időhiány miatt kimaradt funkciókat utólag hegesztgették bele, service és rollup pack-ek segítségével. Ilyen utólag beleműtött dolog volt az export-mailbox kibővítése a pst fájlok kezelésével. Ezen különösen látszik az utólagos toldozgatás, hiszen egy alapvetően szerveroldalon optimális folyamatot raktak ki a kilens oldalra, azért, mert ott már volt pst-t kezelni tudó MAPI motor, az Outlook. Igaz, emiatt a teljes adatbázismennyiséget át kell tolni kétszer a hálózaton, a feldolgozást egy erőforrásait tekintve sokkal-sokkal gyengébb gépen kell futtatni (Exchange 2007 esetén 32 bites kliensen), és akkor még nem is beszéltünk a kliensgépek speciális nyűgeiről, mint például a tipikusan automatikusra állított windowsupdate szolgáltatás, vagy éppen a rafinált csoportházirendek.

Na, mindegy, újabb fél nap csúszás, azaz most már egy teljes nap.

Powerhell

Nevezhetjük szerencsének, de eddig még sikerült megúsznom a postafiókok nagy tömegben történő exportálását pst fájlokba. Eddig. Háát…

A környezet ránézésre nem túl veszélyes. 230 postafiók, 160 GB adatmennyiség. A szerver jól méretezett. A kliens, amelyikről a másolást végezni kell – a lehetőségekhez képest – szintén.
Ezen azért rugózzunk egy kicsit, mert később fontos lesz. Exchange 2007, az export-mailbox követelménye 32 bites(!) Outlook 2007, szigorúan 32 bites(!) Windows 7-en. Erre kell még egy 32 bites Exchange 2007 admin csomag.
Még a tesztfázisban összeraktam egy virtuális kliensgépet, hogy ismerkedjek a folyamat dinamikájával. Másra nem is volt jó, mert diszk, az nem volt mögötte, de sikerült bejátszani a parancsot, eljátszottam a nyelvi beállításokkal, szóval felkészültem.
A migrációra a helyi emberünkkel közösen összeraktunk egy kliensgépet. Az éles indulás előtt ezen is teszteltem egy kicsit, minden működött, mint egy svájci óra.
Eldördült a startpisztoly, levélforgalom leállít, a kliensen parancs kiad, elégedetten hátradől. Kábé 10 percig. Ekkor kezdett el sikítozni a Windows, hogy eldobta az agyát. Konkrétan elfogyott a memóriája. Ezzel párhuzamosan a másolás is beállt, mint a gerely. Kilőttem a taszkot. Fejvakarás. Nem túl sokáig, mert a helyzet hamarosan világossá vált. A Windows ugye 32 bites, ebben a maximum RAM 4 GB lehet. Volt még a pagefile, a kettő együtt 10 GB. Az export-mailbox egyszerre 4 szálat indít és balszerencsémre rögtön az első csoportban benne volt a titkárság postafiókja, nem is mondom, mekkora mérettel. Lúzer hiba volt. Felnyomtam a virtuális memóriát 40 GB-re, restart, aztán elkezdtem újra.
Nem indult el. A powershell fél perc szutykolódás után váratlan hibát dobott, a legsemmitmondóbb 1000-es hibaüzenettel. Újraindítás már volt, tehát ebben sem reménykedhettem. Mi romolhatott el? Persze, játszottam még a parancs maxthreads paraméterével, de el se jutott odáig a folyamat, a powershell sorra dobta a váratlan hibákat. Pedig addigra már megszokhatta volna.
A leginkább logikus gondolat az volt, hogy amikor erőszakosan kilőttem a powershell processzt, akkor megsérülhetett valami alkotóeleme és azóta a PS nem tér magához. Telepítsük újra! Ahogy azt Móricka elképzeli. Mivel Windows 7 esetében már beépítve jön a PS 2.0, így nem lehet külön letölteni. Feature-ként sem lehet eltávolítani, majd visszarakni. Ekkor szóltam a kollégának, hogy B terv, kezdjen el telepíteni egy másik munkaállomást. Itt már lejjebb adjuk az igényeket, eszébe se jusson windowsupdate-tel foglalkozni. Én pedig előre menekültem. Rakjunk fel WMF3 CTP2 csomagot, abban van Powershell 3. Aztán majd meglátjuk, mit csinál. Semmit. Fel sem települt. Azt mondta, hogy neki szigorúan angol nyelv kell, ez meg nem az. De meg lehet engesztelni egy angol language pack-kel. Töltsük le! Hát, nem. Nyelvi csomag eleve a Windows Update-ről szedhető le, ultimate és enterprise Windows 7 esetén. Csakhogy mi itt professional verzióval szopunk. Elvileg leszedhető az MSDN-ről a teljes csomag, de mire a 2 GB lejön, addigra a kolléga újrahúzza a gépet. És még ekkor sem garantálja senki, hogy nyelvet tudok váltani, hiszen a professional eleve nem lehet többnyelvű.
Csapásváltás. Menjünk vissza a legutóbbi rendszermentéshez, töltsük vissza, aztán telepítsünk mindent újra attól a ponttól. Röpke félóra alatt meg is csináltam, restart, újabb próba, újabb váratlan PS elszállás.
Hát, ezzel nem jutottam sokat előre.
Közben kolléga felhúzta az új gépet, gyorsan kipreparáltam, maxthreads a biztonság kedvéért kettőre állítva, aztán hajrá. Nem hiszed el: ezen is váratlan Powershell hiba történt. Meg lehetett volna mintázni rólam a bambaság szobrát.

Vicc.

– Doktor úr, nagy baj van!
– Mi a panasza?
– Ha megnyomom a lábam, fáj! Ha megnyomom a derekam, fáj! Ha megnyomom a tarkóm, fáj! Milyen betegség az ilyen?
– Valószínűleg eltörött az ujja.

Azaz ha több kliensen is ugyanazzal a hibával száll el egy folyamat, akkor lehet, hogy a szerver a hibás. Mágikus restart. A biztonság kedvéért a kliensen is. Másolás elindít, összes végtaggal imádkozik. És igen, ez volt a probléma, a Powershell váratlanul jól működik.

Vegyük észre az eset szépségét. A 32 bites kliensen elindított, 32 bites Exchange modullal feljavított Powershell (aka EMS) menetközben meghívogatja a 32 bites Outlook MAPI motorját, ezen keresztül próbálja meg leszívni a szerverről a levelezési tartalmakat és kirakni pst fájlokba. Aztán elfogy a RAM, ki kell lőni a taszkot, és mi hal meg tőle? A szerver. Finom.

Mindegy, elméletileg örülhetnénk is… csakhogy itt a háromnapos ünnepre terveztünk egy háromnapos átállást. Ebből elveszett a péntek délután, az export legjobb esetben is csak szombat délre fejeződik be és igencsak csipkedhetjük magunkat, hogy ezt a fél napot behozzuk valahogy.

Én mindenesetre halk sóhajjal betoltam az Alvin albumot az mp3 lejátszóba.

Ott szorít, ahol szűkebb

Egy nagyon jó nyomozás leírása Paul-tól. Érdemes végigolvasni, megnézni, hogyan gondolkodott, milyen eszközöket használt és hogyan göngyölítette fel az esetet. Majd hasonlítsuk össze, hogyan oldottam meg anno én egy ránézésre teljesen különböző, de valójában ugyanarra a konfigurációs hibára visszavezethető problémát, pusztán a józan eszem és a Salvador Dali-féle paranoiac-critical módszer segítségével.