Irkáltam már arról az ügyfelünkről, akik kinyitották a szelencét és rájukborult 40000 kontakt. (Egyik, másik, harmadik.) Köszönik szépen, élnek még… de ez a rengeteg cím, melyet csak a dolgozók kb 5%-a használ, továbbra is komoly problémát okoz nekik.
Különösen úgy, hogy a közelmúltban álltak át Exchange 2007-re.
A legszebb ugyanis az volt, hogy elméletileg semmi problémát sem lenne szabad okoznia ennek a tömérdek címnek… de valahogy éreztem, hogy nem lesz ez olyan sima menet.
Akik nem akarják elolvasni a kilométer hosszúságú előzményeket, azoknak összefoglalom:
- Trükkös módon a Global Address List mögött kicseréltem a keresőfeltételt, így csak a helyi címek kerültek bele. Ezt mindenki boldogan használta.
- Létrehoztam egy Worldwide nevű listát, mely mögé odatettem az eredeti GAL keresőfeltételét. Ha az az 5% külföldre akarat írni, akkor címlistát váltott.
Még egy technikai előzmény. Az egyes nemzeti leányvállalatok között a címlista szinkronizáció úgy zajlik, hogy a tengerentúlon egy MIIS szerver felolvassa a felhasználók smtp és egyéb címeit, beledolgozza egy adatbázisba, majd mindenkinek a címtárába visszatolja a címeket, mail kontakt objektum formájában. Ez az a bizonyos negyvenezer, ki dalolva ment.
Az átállás után kezdtek rendeződni a sorok, kezdtek beérkezni az első rejtélyes panaszok.
(Nem tudom, ki hogy van vele, nekem ez a legnehezebben elviselhető időszak. Én általában beleadok apait-anyait, heteken, hónapokon keresztül megfeszítetten dolgozok, hogy időre tökéletesen működjön az új rendszer. Ez általában össze is jön, maximum a haragosaim száma növekszik. És amikor hátradőlnék, arcomon az elégedett mosoly, miszerint ‘használjátok, népeim, nektek csináltam…’ majd várnám a dicséreteket… azok valahogy nem jönnek. Egy csepp sem. Ezzel szemben beindulnak a hőbörgések. Hogy micsoda szar ez. Nem tudja ezt, meg azt. Ja, meg minden máshol van. És rossz! Majd jön, hogy mindezért ki is a felelős? A megrendelő persze elkezdi védeni a seggét, hogy ők sem így akarták. Eh.
Nyilván oktatással mindezt ki lehetne védeni, de az ügyfél helyett nem tudom tanítani a felhasználóit, különösen, hogy ezt rendszeresen nem rendelik meg. Így pont akkor, amikor a legfáradtabb vagyok, pont akkor, amikor az asszertív szóról maximum annyi jut eszembe, hogy biztosan egy perzsa hadvezér lehetett, szóval pont ekkor kellene türelmesen elmagyaráznom az embereknek, hogy nem szar, csak más.
Nem szokott sikerülni.
És a legdurvább az, hogy az esetek 1-2%-ában a bejelentőnek tényleg igaza van. Csak ez nem derül ki elsőre. Ilyenkor még elnézést is kell kérnem a végén.)
Nos, ilyen elnézéskérős esetekről lesz most szó.
Az első bejelentés az volt, hogy néhányan hiányolták a Worldwide listákról a külföldi ismerőseiket. (Ja, mondanom sem kell, külföldre leginkább a VIP-ek leveleznek. Ezt, mint türelmetlenségi faktort tessék figyelembe venni.) Megnéztem… és tényleg. Először felrémlett bennem a GAL és annak cefettül bonyolult szerver- illetve kliensoldali függőségei… de aztán lehiggadtam. A Worldwide lista sima Address List, azaz egy szűrő a Global Catalog adatbázisra.
De akkor hogyan lehet, hogy nem kerül bele egy kontakt? Ugyanis a címtárban megnéztem, a kontakt objektumot a MIIS rendesen beletojta az OU-ba.
Aztán később eszembe jutott, hogy valahol olvastam már ilyesmiről. Aztán még később eszembe jutott, hogy nem is olvastam, hanem írtam. Ebben a könyvben. (Igen, öregszem. Igen, én is leszek szenilisek.) Konkrétan arról van szó, hogy az Exchange 2007-ből kiműtötték a RUS-t. Ez a szolgáltatás nem csak a recipient policy-k betartásáért felelt, hanem minden kötegelt, asszimetrikus műveletért. (Mi is az, hogy asszimetrikus? Bekattintok valamiket, aztán csak pár óra múlva fut le egy kötegelt folyamat, mely érvényesíti a hatásokat.)
Tipikusan ilyen folyamat volt a címlisták tagságának érvényesítése is: a RUS megvizsgálta az egyes címlisták szűrőfeltételeit, majd minden recipient objektumra bejegyezte annak a címlistának a nevét, amelyiket a szűrőfeltétel eltalált. (Nem, nem röptében történt a szűrőfeltétel érvényesítése. Ezt nem igazán bírták volna a GC-k.)
Az Exchange 2007-ben ez megváltozott. Amikor létrehoztunk egy recipient objektumot, akkor egyből rá is esett minden, aminek kellett. Ha bármit piszkáltunk rajta, akkor szintén. De kötegelt folyamatok már nincsenek.
Látjátok már a kiskaput? Amikor a MIIS tojja be a kontaktot, akkor megkerüli a folyamatot. Létrejön egy új kontakt, de nem jegyződik be rá, hogy ő mind az ‘All Contact’, mind a Worldwide címlistának a tagja lesz. Nem is lesz. Jogos az ügyfél reklamációja.
Szerencsére a megoldás nem túl bonyolult: mivel a kontaktok éjjel jönnek, reggelre be kell időzíteni két EMS parancsot:
update-addresslist -identity “All Contact\”
update-addresslist -identity Worldwide
Ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben lakik. A mocsok.
Időzítettél már be EMS parancsot Windows 2008 szerveren? Ráadásul olyat, melyhez Exchange Organization Administrator (Atyauristen) jogosultság kell?
Egy élmény.
- Létrehozol egy kellő erősségű felhasználót, nem lejárós jelszóval.
- Létrehozol egy könyvtárat ‘d:\scripts’ néven, úgy, hogy csak az Atyauristen nevű felhasználónak legyen benne írási joga.
- Létrehozol egy frank-drebin.ps1 nevű fájlt, melybe beleírod a fenti két parancsot.
- Elindítod a Task Scheduler konzolt és ugyanazzal a mozdulattal beveszel egy marék Seduxent.
- Beidőzíted a taszkot, beállítod a felhasználót, tesztelsz. Természetesen nem fog történni semmi. Hogyan is gondoltad, hogy egy Exchange szerver fel fogja ismerni az Exchange Management Shell (ps1) parancsát?
- Indul a vajákolás. Először is szeretnéd látni, mit is ír ki futás helyett a szkript. Ehhez volt régebben a /i (interactive) kapcsoló. A grafikus felületen nyoma sincs. Parancssorban? A-ha. /IT lett belőle. De nem is ez a lényeg. Hanem az a megjegyzés, hogy ilyesmi csak akkor van, ha a felhasználó ténylegesen be is van jelentkezve. Eszedbe jut, hogy volt egy rádiógomb, miszerint
– Run only when user is logged on
– Run whether user is logged on or not
Nos, bármilyen furcsa is, az első jelenti az interaktív futást, a második a nem interaktívat. Tudnak fogalmazni a fiúk, szó se róla. - Most már látod, hogy egyszerűen az operációs rendszer nem tud mit kezdeni a .ps1 fájlokkal. Megkíméllek a rengeteg utánajárástól, a következőket kell beírnod:
– A program/script mezőbe: c:\windows\system32\windowspowershell\v1.0\powershell.exe
– Az add argument mezőbe: -psconsolefile “c:\exchsrvr\bin\exshell.psc1” -command “. ‘d:\script\frank-drebin.ps1′”
Feltéve, hogy az Exchange alkalmazást a C:\exchsrvr könyvtárba telepítetted. - Azt hiszed, mi, hogy működik? Hát nem. Megjelent az eddig még csak barlangjában szunyókáló UAC. Nem fog lefutni a szkripted, mert hiába vagy maga az Atyauristen, ha nem Atyauristen módban indítottad. Na jó, de hol lehet? A fene tudja. Nézzük meg a runas parancsot… semmi. Csak a jó öreg /savecred van, de az már kilenc évvel ezelőtt is maximum vicc volt. (Jelszót beleírni a parancsba… egy mindenható felhasználónál. Aha.) Na jó, nem csigázlak, ezt a csekkbokszot kell bebillentened: ‘Run with highest privileges’. Biztos ugyanaz a mókus fogalmazta, aki az előző objektumot. Még az is lehet, hogy ideológiát is gyártott hozzá: security through obscurity, azaz hülye ember ne tudja már beállítani. Mintha ez a fajta védekezés valaha is ért volna akár egy koszvadt hajítófát is.
És nagyjából ennyi. A szkriptünk minden reggel lefut, a nevek pedig megjelentek a Worldwide címlistában.
Csak éppen levelet nem lehet küldeni nekik.
De ez már majd a következő írás témája lesz.
2009-05-25 at 17:35
>Most már látod, hogy egyszerűen az operációs rendszer nem tud mit kezdeni a .ps1 fájlokkal.
Ez nem hanyagság, a secure by default elv jegyében van így (nem állítom, hogy MS-nél így hívják ). Jeffrey Snover, a powershell apukája elég büszke a termék biztonságosságára. Állítólag a szakállas security expertek is elismerően hümmögnek, ha a PS-ről van szó 🙂
2009-05-25 at 19:03
Hello
ebbe anno meg talan 1.5 eve en is belefutattam 😀 az volt a legszebb mikor beleneztunk a contactba majd becsuktuk es lon csoda megjelent a cimlistaban 😀 persze utana mi is megtalaltuk az egyszerubb megoldast 😀
Udv:snefi
2009-05-25 at 21:04
A “Nem tudom, ki hogy van vele…” rész annyira, de annyira igaz, es olyan nagyon ezt tapasztalom en is, h hihetetlen. Tokeletesen megfogalmaztad.
2009-05-26 at 01:44
Analist,
Így már érthető. Tökéletes illusztrációja a security vs usability konfliktusnak. 🙂
2009-05-26 at 01:47
Snefi,
Nem is kellett értéket módosítani benne? Számomra furcsa lenne, ha a beleíró trigger egyszerű benézésre is elsülne.
2009-05-26 at 01:48
GT,
Hajjaj. És már ahhoz is el kell telnie pár hónapnak, hogy ilyen finoman fogalmazzam meg az érzéseimet, mint abban a részben. 🙂