Ügyfél haladt a korral. A saját alkalmazásai korábban MAPI-n keresztül érték el az alkalmazásokhoz tartozó Exchange postafiókokat. A felhasználók autentikálták magukat az alkalmazások indulása után, aztán vagy volt joguk az egyes funkciók postafiókjaihoz, vagy sem – attól függően, milyen jogosultságok voltak beállítva közvetlenül a postafiókon.

Mint írtam, haladtak a korral. Az alkalmazások új verziójában úgy döntöttek, hogy szakítanak a MAPI-val, helyette inkább webes protokollokon keresztül érik el a postafiókokat.
Első ránézésre nincs is nagy gond, megkapták a mailbox szerver helyett a CAS szerver nevét, aztán hajrá.
Nem sikerült. Még az atyaúristen jogosultsággal bíró fejlesztők sem tudtak kapcsolódni egy postafiókhoz sem. Azt a választ kapták, hogy nincsenek megszemélyesítve.

Hmm? Ez meg mi?

A CAS szerver önérzete. Ugyanis most nem közvetlenül fordulunk a mailbox szerverhez, hanem egy CAS (azaz web) szerveren futó webes szolgáltatáson (EWS) keresztül. Márpedig ahhoz, hogy ez az egész működjön, az kell, hogy a webes szolgáltatás megszemélyesítse a hozzáforduló személyt a mailbox szerveren. (Megjegyzem, a Free/Busy információk webes lekérdezése is hasonlóképpen működik.)

A megszemélyesítésben két jogosultság is keresztbetehet:

  • ms-Exch-EPI-Impersonation: Ez egy, a CAS szerverekre vonatkozó jogosultság. Azt lehet vele szabályozni, hogy a kérelmező egyáltalán bekerülhessen a megszemélyesítés bizniszbe. Ha ez a jogosultság tiltott, akkor az illetőt már a CAS szerver elhajtja.
  • ms-Exch-EPI-May-Impersonate: Ez a jogosultság a mailbox szerveren értelmezendő. Szintjei nincsenek (azt továbbra is a postafiókon szabályozzuk), itt csak az dől el, hogy a kérelmezőt megszemélyesítő webes szolgáltatás hozzáfér-e valaki nevében a postafiókhoz, vagy sem.

Mondanom sem kell, ebből az egészből semmi nem volt beállítva. Nyilván el lettek hajtva az alkalmazásokon keresztül érkezők.

Szerencsére a megoldás technikailag nem volt túl bonyolult. Kérni kellett egy listát arról, hogy milyen postafiókokhoz milyen felhasználóknak kell hozzáférniük. Mindegyik postafiókhoz készült egy biztonsági csoport, benne a megadott felhasználókkal, illetve az összes biztonsági csoportot betettem egy CAS-Impersonate biztonsági csoportba.

Első lépésben a CAS-Impersonate csoportnak megadtam a CAS szerveren a megszemélyesítési jogot.

Add-ADPermission -Identity <CAS_server_name> -User <CAS-Impersonate> -extendedRight ms-Exch-EPI-Impersonation

A következő lépésben postafiókonként (PFname) lefutattam a következő parancsot:

Add-ADPermission -Identity <PFname> -User <PfGroup> -extendedRight ms-Exch-EPI-May-Impersonate

Ugye, milyen egyszerű?

Hát, nem.

Az ördög megint a részletekben vigyorog. Az Add-ADPermission ugyanis roppant kényes ízlésű jószág, semmilyen más azonosító paramétert nem fogad el, csak az objektum distinguished name értékét. Mindenhol. Az első parancs sikeres végrehajtásához le kell vadásznod (adsiedit) mind a CAS szerver dn értékét, mind a CAS-Impersonate csoport dn értékét. A második parancs még durvább. Így, ahogy fentebb látod, nem is működik.

Add-ADPermission -Identity <Username> -User <PfGroup> -extendedRight ms-Exch-EPI-May-Impersonate

Ahol az <Username> egy konkrét felhasználói objektum dn értéke, a <PfGroup> pedig az általam a postafiókhoz kreált csoport dn értéke. Ebben az esetben a csoport pontosan azt a szintű jogosultságot kapja meg a postafiókra a megszemélyesítésen keresztül, mely az <Username> felhasználónak is van.

Az eljárásról van cikk, itt találod.