Most kivételesen nagyon negatív leszek. Úgy értem, negatív negatív. Általában ugyanis pozitív negatív szoktam lenni: ha szidok is valamit, azt javító szándékkal teszem – hiszen alapvetően azért kedvelem azt az izét.
Blackberry. És Onebridge.
A projektünk az ügyfélnél szépen haladt, elérkeztünk odáig, hogy foglalkozzunk az Exchange szerverekhez kapcsolódó külső szerverekkel. Igen, a fenti szerverekről van szó.
Na most, én már akkor kis híján lepetéztem, amikor a múltkor kiderült, hogy – dacára mindenféle natolásnak – a BB szervert a belső IP címével regisztrálják be odakint. Azaz ha egyszer feltelepítetted, akkor azt már át nem rakod máshová. De ami most jött, az felért egy tökönrúgással.
Közölték, hogy a fenti két szerver közül egyik sem bírja lekezelni azt a roppant bonyolult szituációt, hogy egy Active Directory több tartományból áll. Négylábas megadás. Érted, Windows környezetbe tervezek egy alkalmazás szervert, de az sajnos nem tud lekezelni olyan szituációkat, melyeket az alatta lévő Windows egyébként messzemenően támogat. De továbbmegyek: mindkét alkalmazás olyan rendszerhez – Exchange – kötődik szorosan, mely deklaráltan címtár szintű… azaz tartományok feletti. Az Exchange mindig a teljes címtárban gondolkodik, nem érdekli, hogy ki melyik tartományban van.
És akkor közlik, hogy telepítsük újra a régi BB/OB szervereket, mert az új Exchange másik tartományba került. Agybaj.
Kezdtük egy Onebridge teszttel. Kijött a nagynagy internetszolgáltató szakembere, mi is delegáltunk egy helyi rendszergazdát. Belevágtak. Aztán délután 5-kor jött a levél: help.
Napközben annyi történt, hogy a szakértő hozott egy telepítési leírást, meg néhány OB knowledge base cikket, hogyan kell felkészíteni az Exchange-t az együttműködésre. Ezeken becsülettel végig is mentek, majd jött a kapcsolódás… meg az error. Kipróbáltak mindent, de nem lett jobb a helyzet.
Ekkor kapaszkodott bele a szakértő és az ügyfél delegált embere abba a kitételbe, hogy az OB KB a preparációknál megemlítette azt, miszerint győződjenek meg róla, hogy az Exchange szerveren nincs-e letiltva a MAPI. Tény, le lehet. De nem egyszerűen. Ha a telepítésnél nem figyelünk, ész nélküll nyomjuk az OK-t, akkor belefuthatunk ilyen szituációba. (Írtam is erről anno.) De ha rendesen telepítünk, akkor már nincs ilyen veszély. Igaz, le lehet tiltani utólag is registrybuherával… de azért csak emlékeznék rá.
Így ment is vissza a levél a fiúknak, hogy nem, nincs letiltva a MAPI. De ezt egyből láthatják is, hiszen tudnak kapcsolódni régebbi Outlookkal, ráadásul láthatják, van Public Folder is. Erre jött az a válasz, hogy ez nem bizonyíték, tekintve, hogy mindenki tudja, miszerint az MS más MAPI-t használ, mint amit a külső cégeknek biztosít.
Itt szökött fel plafonig a szemöldököm. Ekkor lett nyilvánvaló, hogy a nagynagy internetszolgáltató szakértőjének halvány fogalma sincs arról az architektúráról, amelynek egyébként a szakértője lenne. Addig ugyanis oké, hogy más mapixx.dll települ fel mondjuk az Outlookkal, mint amit a külső cégeknek ajánlanak… de ettől a MAPI, mint távoli eljáráshívásokon alapuló függvénygyüjtemény köteles ugyanolyannak lenni ugyanazon szerver esetében, hiszen a túloldalon a szerver csak az eljáráshívásokra reagál, nem kér előtte személyi igazolványt.
A helyi mérnökünk mindenesetre rámutatott, hogy először talán azzal a tömérdek MAPI errrorral kellene foglalkozni az OB szerveren, melyek az eventlogban vannak… és csak utána piszkálni az Exchange oldalt. Különösen, hogy amit a KB cikkük előírt, azt pontosan beállítottuk.
És most itt állunk. Szószerint is.
Nos, eddig ez akár egy szokásos köcsögjózsis történet is lehetne.
De amitől hirtelen ledobtam magamról minden toleranciát és billentyűzetet ragadtam, az egy KB cikk volt. Az egyik fázisban a szakértő megadta a hozzáférését az OB KB cikkekhez, hátha én, Exchange szemszögből kiszúrok valamit. Hát… kiszúrtam.
Mivel nem publikus anyag, így a lényegi részből nem idézek. Nagyjából arról van szó, hogyan is kell pontosan kipreparálni az Exchange szervert a korrekt kapcsolathoz. Egy csomó jogosultáságállításról van szó, mind felhasználói, mind szerveroldali konfigurációkról. A közös mindegyikben, hogy a címtárban állítgatod az értékeket: hol a domain névtérben, hol a configuration névtérben. Kizárólag csak ezeken a helyeken.
És akkor most követek el egy bűnös kiszivárogtatást. Akit esetleg komolyabban is érdekel, lementettem az írást, nálam meg lehet tekinteni. Szóval ez annak a bizonyos KB cikknek (#4267) az utolsó mondata:
It might be necessary to restart affected servers, such as Domain Controllers and Exchange Servers, in order the changes to take effect.
Megégetni az architektet. Megégetni. Most.
Gondolj, bele, egy ilyen alkalmazásnak adunk mindenféle erős jogot egy nagy ügyfél nagy Exchange rendszerében. Ráadásul mosolyogva kell.
Recent Comments