Month: September 2009

Vicc

Van egy meglehetősen rejtélyes hibánk. Időnként az Address List szolgáltatás megáll a CCR clusteren és ilyenkor nem tudunk új postafiókokat létrehozni. A workaround az, hogy ráküldünk egy failover/failback párost, azaz gyakorlatilag újraindítjuk az AL szolgáltatást is magába foglaló System Attendant szolgáltatást.
Nyilván ez így még nem igazán kielégítő, emiatt turkáltam egy kicsit a neten. Így találtam meg a KB viccrovatát. Kicsit régi a történet, ma már nem is aktuális… de jó.

You cannot create a new mailbox or enable a mailbox in an Exchange Server 2007 environment on February 29, 2008

Már a Google is megbuggyant?

Egyre inkább törzshasználója leszek a Google Office rendszernek. Ez nem baj, ami praktikus, azt célszerű használni is. Kezdődött a Google Calendarral, mellyel végre sikerült egybeintegrálni a család összes tagjának egyéni Outlook naptárait és végre körtelefonálgatások nélkül tudok szinházi programot szervezni, nyaralásokat, rövidebb kirándulásokat tervezni. A következő lépés a Google Reader megjelenése volt, ezt végre már tudom PDA-n, mobilon is olvasni. A FeedDemon itt szerepelt le csúnyán. (Meg a hibás megjelenítésen, meg a lokális keresés hiányán, meg ugye külön alkalmazás, szemben az állandóan nyitva tartott böngészővel.) Aztán belépett a használt alkalmazások közé a Google Documents. Ha valamit gyorsan fel kell írnom valahová és azt szeretném, hogy mindig kéznél legyen, akkor ez majdnem(1) tökéletes. (Gondolatok, linkek szakmai írásokhoz, témák, melyekről majd írni akarok a blogban – bármelyikben(2) – de még rajzötletek is simán elférnek.) Elméletileg lenne erre tökéletes megoldás is az MS-től: a Onenote, PDA szinkronon keresztül. Csak éppen tré. Nem működik. (Ha belejavítok egy már létező és korábban összeszinkronizált szövegbe akármelyik gépen, a módosítás nem megy át a másikra. Ha egy bejegyzés átszinkronizálódott egy másik gépre, akkor már csak úgy lehet törölni, ha off-contact állapotban törlöm mindhárom eszközről.) Az Office-ba épített Notes… azt meg hagyjuk.

(1) Csak azért majdnem, mert nem tudom a PDA-ra úgy rászinkronizálni, hogy a doksik offline is meglegyenek.

(2) Elméletileg erre jók lennének a blogadmin felületek is, de mégsem. Kényelmetlen elmenni az oldalra, belépni, aztán beírni a cuccot a draftokhoz. Ráadásul ekkor keverednek a már kész, de még nem publikált, illetve a még csak piszkozat írások. Inkább fordított folyamat zajlott le: a blogpiszkozatok kerültek át a Google Document-be.

Szóval így álltunk. Egészen pár nappal ezelőttig, amikortól is a következő képet kapom, ha átváltok a Calendar-ra.

Nagyítás

Hiába vártam utána akármennyit is. Minden más Google alkalmazás tökéletesen működik. Kipróbáltam más böngészőből is: IE alatt megy a Calendar. Átmentem más gépekhez. Végül se az otthoni, se a munkahelyi, se a tabletpc nem tudta elérni a Calendar-t Firefox-ból, ellenben mindenféle létező egyéb böngészőből simán ment.
Végiggondoltam a dolgot. Végülis, nekem nem olyan fontos, hogy a háttérben állandóan figyelő Google Office Firefox-on fusson – egyik funkciója sem FF plugin specifikus.

Emiatt döntöttem a Chrome mellett. (Ha már Google.)

Az otthoni két gépre simán fel is szaladt, kicsi, gyors – és mivel csak egy célra használom, nem érdekel, hogyan viselkedik úgy általában a neten.

Csakhogy. A munkahelyemen már megráztam a pofonfát.
A Chrome ugyanis nem olyan, hogy letöltöd és lefuttatsz egy exe fájlt. Az interneten keresztül akar telepíteni. Initializing… initializing… nem sikerült neki. Feldobott egy hibamegoldó ablakot, de a tippek nem segítettek. Jöhetett a jó öreg proxycfg -u parancs, de most hiába. Az se sokat segített, hogy a Chrome oldaláról le lehetett tölteni egy 500KB-os fájlt, mert ez csak trailer. Később ez se tudott túljutni az inicializálós fázison.
Szétnéztem a neten… és megtaláltam ezt. Hát… azért ez elég rendesen gáz. Habár a hiba nem pont ez, de van az oldalon egy link egy _teljes_ telepítőkészletre. Letöltöttem. Elindítottam. Aztán ez is beleveszett az inicializációs folyamatba.
Továbbolvastam a hozzászólásokat. Volt még ott link egy könyvtárra, amelyben komplett Chrome installációk voltak becsomagolva… de valahogy az útvonal neve (buildbot) nem tetszett. Vártam, vártam… aztán ráböktem arra a piros ikszre az inicializálós ablak jobb felső sarkában. Erre feljött az üzenet, hogy a telepítés sikeres volt. ???
Elindítottam. Működött. Beírtam egy címet. Közölte, hogy nem éri el a weblapot.
Aha. Proxy.
Nézzük, proxy konfigurálás. Rákattintottam a gombra – és behozta az IE connection paneljét.
Itt estem le a székről. Hát annyira szarul megy már a Google-nek is, hogy nem fér bele a mérnök munkaidejébe egy beállítóablak legyártása? Hogy bekérje, milyen proxy is van?
De ezzel még nincs vége. Ugyanis nálam az IE is be van állítva, tehát elméletileg át kellett volna tudnia venni az értékeket. Csak éppen a cégnél szkript adja fel az éppen aktuális proxy-t. És azok a zseniális fiúk a Chrome-nál ezt már nem bírták lekezelni.
Így most választhatok:

  • Bekonfigurálom az Internet Explorert egy fix proxyra, elvesztve ezzel a szkript okozta rugalmasságot.
  • Törlöm a francba a Chrome-ot, és – a Firefox hiba miatt – a nagyobb erőforrásigényű Internet Explorert használom a Google Office-hoz. Vicces. Meg persze reménykedek, hogy valakinek eszébe jut majd berakni egy adatbekérő panelt a Chrome proxy beállításaihoz.

Szorgos hétköznapok

A feladat első lépése: telepítsünk HP Blade szerverre Windows Server 2008-at. Nem nagy ügy, virtual media bekonnektálva, nextnextfinish. ILO-ról beléptem, a hálókártyát beállítottam, a hardveres kolléga fellapátolta a PSP-t… aztán más projektre szólított a kötelesség. Miután ott eljutottunk odáig, hogy a labda már az ügyfél oldalán pattogott, jöhettem vissza a blade szerveremhez. Melyet időközben tokkal-vonóval, cage-dzsel, storage-dzsal átcipeltek egy másik épületbe. Ez ugye az alkalmazástelepítőt nem érdekli, a lényeg, hogy a drót túloldalán ott ficánkoljon a vas.

Nos, ez ficánkolt. Például az általam beállított IP címen nem tudtam elérni. ILO. A kártya DHCP-n volt. Visszaállítottam. Erre közölte, hogy ilyen konfigja már van egy hálózati kártyának, akarom, hogy azt törölje? Na, a hülye megőrzött valami régi értéket… persze, töröld, fiam.
Gépnév? Ez is átalakult valami random krikszkraksszá. Visszaneveztem, újraindítás. Megint nem lehetett elérni RDP-n. ILO. A hálókártya megint DHCP-s lett. Ekkor tűnt föl, hogy megváltoztatta Local Area Connection mögött a számot. Mi a fene? Ez minden újraindításkor újradetektálja és új kártyának ismeri fel a meglévő hálókártyáját? Visszakonfiguráltam. Megint figyelmeztetett, hogy ilyen konfig már van. Töröld, b+. Az OK után kiváncsiságból visszanéztem: kitörölte a DGW értékét. Visszaírtam.

Mehettünk tovább.

Átnéztem a rendszertervet – és kiderült, hogy más IP tartományba kerültünk, mint amit 1 hónappal ezelőtt tudtam. Már remegő kezekkel mentem be az IPv4 beállítások közé. Átírtam az IP címet, újraindítottam a szervert. Mondanom sem kell, megint elveszett. ILO. Újabb szám a hálókártya neve mellett – és persze DHCP-s. Káromkodás. Visszakonfiguráltam, dühösen lenyomtam a figyelmeztetést, miszerint egy nemlétező hálózati kártyának is ugyanez a konfigurációja. Dögölj meg. A beállítás után visszanéztem: és eldobtam a billentyűzetet. Nem csak a DGW-t törölte ki, hanem visszaállította a régi IP címet is. Kijavítottam. Leokéztam. Visszanéztem. Megint átírta az IP címet.

Ekkor néztem körbe, hová van elrejtve a kandikamera.

Gép újraindítás. Jé, most nem lett DHCP-s. IP konfig, beírtam a DGW-t, átírtam az IP címet – és végre bele is törődött, nem bírált felül.

Oké. Next.

Léptessük be a tartományba. Belépett. Kért egy újraindítást. Ajjaj.

Természetesen megint DHCP-s lett, valami lehetetlen címmel. ILO. Megint befaragtam. Megint visszaragadta a régi IP címét, miközben törölte a DGW-t. Újraindítás. Megint befaragtam. Jó lett.
Huh.
Innentől már volt net. SP2. Gondolom, kitaláltad: újraindítás, DHCP, befaragás, régi IP cím, Default Gateway, újraindítás, befaragás.
Windowsupdate. Újraindítás. DHCP, bef, rIP, DGW, újr, bef.
Itt történt egy érdekesség: az időközben felugrott maliciózus kódokat kirugdosó program mellékesen megjegyezte, hogy volt valami conflicker.b a gépen, de letúrta.
Bakker.
Amíg átmentem a másik projektre, a gép csak úgy állt ott, mint szende lófütty a vadvirágos réten… a conflicker meg beporozta. Szóltam a permetezős kollégáknak, hogy fertőtlenítsenek. Nem mintha nem bíznék meg a maliciózus removal tool-ban… de nem bízok meg. Nos, jelzem, hogy meg lehet – a gép tiszta lett. Csakhogy a kolléga nekiállt feldobni egy SEP-et – és találd ki, mi lett belőle? Újraindítás. DHCP, bef, rIP, DGW, újr, bef.
Pedig itt már azt hittem, hogy megvan a bűnös, innentől már rendben lesz minden.

Bevadultam. Kitöröltem az összes hálókártyát. Becsörtettem a registry-be, kitöröltem minden olyan GUID nevű objektumot, ahol a Connection alobjektumban szerepelt a ‘Local Area Connection’ string. Végül újratelepítettem a HP PSP-t.
Újraindítás. Nos, az eddig letiltott két hálókártya eltűnt. Maradt az az egy, amelyiken link is volt. És átváltott DHCP-re. Bef, rIP, DGW, újr, bef.

Ekkor már keményen délután volt. Az egész napom azzal ment el, hogy egyszerűen csak hozzá akartam férni egy géphez. Közel 9 órát töltöttem el ILO felület előtt – és ha volt már hozzá szerencséd, akkor tudod, mennyire frusztráló is tud ez lenni.

Kész. Projekt lefújva. Ezek voltak az első gondolataim. Másik hardver nincs, ez lett volna egy cluster első node-ja… de egy ennyire kiszámíthatatlan hálózati kártyával öngyilkosság lett volna belevágni. Jön egy failover, aztán DHCP-re vált a kártya. Jól néznénk ki.

Ekkor kezdtem alaposabban gondolkodni. Tényleg nem értem néha magamat. Nagyon szűk határidő, sok feladat – és egy egész napot végigszívok egy lehetetlen hibával, lehetetlen körülmények között – ahelyett, hogy egyből gugliznék. Vagy nák.
Viszont még csak elképzelésem sem volt, hogyan fogalmazzam meg a jelenséget, emiatt kiindultam abból a ritka hülye üzenetből, miszerint egy régi, már nem használt hálózati kártyámnak is ugyanaz a konfigurációja, mint a mostaninak.
Nem írom le a teljes vadászatot, több ugráson keresztül ugyan, de eljutottam ide . Ránézésre baromira nem stimmel. XP. Meg nem konnektált hardverek a Device Manager-ben.

Device Manager displays only non-Plug and Play devices, drivers, and printers when you click Show hidden devices on the View menu. Devices that you install that are not connected to the computer (such as a Universal Serial Bus [USB] device or “ghosted” devices ) are not displayed in Device Manager, even when you click Show hidden devices.

Ez a lényeg kérem, a dőlt betűs rész. Ghost egységek. Hát mi a fene lehet ez, mint egy kupac szellemként rejtőzködő, valójában nem létező hálókártya? Gondold el: van egy hálózati kártya, melyet egyszer így ismert fel, egyszer meg úgy. És ezeket váltogatja. Ilyenkor úgy érzi, hogy kivettem egy hálókártyát és betettem helyette egy másikat. A réginek megőrzi a konfigurációját – mert hátha egyszer vissza fog kerülni – az újat meg DHCP-re rakja. Aztán amikor én beállítom az újon ugyanazt a konfigot és azt mondom neki, törölje a régi hálózati kártyát – akkor nem magát a kártyát törli, hanem csak a konfigját. Jön a következő boot, ekkor a másik kártyának ismeri fel – és kezdődik minden előlről.
Nyilván valami hasonlóra gondoltam én is – de a Device Manager-ben hiába kapcsoltam be a Show Hidden Device opciót, ez csak az ellenség megtévesztése volt. Nem mutatott ez semmit, maximum a szélben lengedező lófüttyöt azon a vadvirágos réten.

Előtte ugyanis el kell indítani egy command promptot adminisztrátori joggal, majd beadni neki, hogy:

set devmgr_show_nonpresent_devices=1

Vigyázat. Én legalábbis megszoptam. Ha ezután elindítottam a Control Panelből egy Device Manager-t, akkor a Show Hidden Device után megint a jólismert árvalányhajas lófütty jött. Ez ugyanis már másik session-nak számít. Azaz nem vagánykodásból kell a promptból indítani a konzolt.

start devmgmt.msc

Na, ekkor jött meg az összes fantom hálózati kártya. Mind a tizensok.

Nagyítás

(A kép már egy későbbi állapotot ábrázol – de jól láthatóak a piros X-szel megjelölt fantom hálókártyák.)

Egyenként kitöröltem a bagázst – és minden rendben lett. Félórán keresztül csak restartoltam, IP címet állítgattam… de tényleg minden rendben.
Aztán eltöltöttem még egy kis időt, mire gatyába ráztam a WINS és DNS szervereket – szegények, mit képzelhettek erről az állandóan máshogy bejelentkezgető hostról – és kész. Jöhet a cluster.

Első lépés: faiover cluster feature telepítése. Lement. Reboot. Na?
Úgy van. DHCP. Csak most ugye megspékelve azzal, hogy a a failover cluster a régi adapterhez rendelődött hozzá, az újnál meg semmi. Illetve lófütty. Hálókártyák rendezése, failover cluster le, failover cluster fel, restart. DHCP. Bef, rIP, DGW, újr, bef.

Péntek éjfél. Ekkor fejeztem be aznapra, mert sürgős kardbadőlhetnékem támadt.

Szombat: új nap, új remények. Először eltávolítottam a rendszerből a HP NIC drivereket, hogy ne tudja keverni, milyen hálókártyának ismeri fel. Nem segített. Sóhaj, partíció töröl, operációs rendszer újratelepül. Kisérletképpen HP PSP nélkül. És csodák csodája, minden muzsikál. A 3 hálózati kártya masszívan tartja magát, se a gépátnevezés, se a tartományba léptetés nem hatja meg. Huh. Ellenteszt. Felraktam a HP Support Pack-ot, restart. DHCP. Bef, rIP, DGW, újr, bef.
Oké. Megvan a bűnös. Valamelyik program/driver a csomagból behülyíti a Windows-t.
Partíció radír, Windows újratelepül. Belépek… erre a hálózati kártyán még mindig ott volt az előző domaintagságra utaló hálózati név. Hát ez meg hogyan élte túl a teljes újratelepítést? Megnéztem a hálózati részt, ott vigyorgott a fantom kártya. Azannya. Újabb gyalu, a biztonság kedvéért 5 GB-vel kisebb új partícióra. Ha ezt is változatlanul éli túl a hálókártya, akkor elnevezem David Copperfield-nek.(1)

(1) Persze én voltam a hülye. Egyszerűen csak DHCP-re váltott, IP címet kapott, azon meg felismerte a tartományt. Csak nekem volt furcsa, hogy frissen telepített oprendszer már tartományt mutat.

De nem. Teljesen szép, szűz Windows 2008 jött fel. Oké. Hálózati kártya bekonfigurálva, gép átnevezés, reboot.
DHCP. Bef, rIP, DGW, újr, bef. Kardbadőlés.
Abszolút üres Windows, sehol semmi – és ott vigyorog a fantom kártya. Ami a reboot előtt az éles kártya volt. Aznapra ennyi jutott a sikerélményekből.

Vasárnap. Sebnyalogatás.

Hétfő. Ekkor már valamennyire állnia kellett volna a clusternek… ehhez képest legszívesebben már rég elhantoltam volna azt a szutyok vasat. Új ötlet. Hardveres kollégával konzultálva kiderült, hogy a gépben egy duálportos és két single portos hálókártya van. Mivel a cage csak három hálózati kimenettel rendelkezik, így az egyik hálózati kártyát letiltották – csakhogy ez pont a duál portos egyik portja lett. Lehet, hogy ettől hülyült meg a Windows. Mivel nekem elég a két hálózati kapcsolat, így váltunk: letiltják a duál portost és marad a két másik.
Kolléga elutazott a szerverekhez, átkonfigurálta.
Teszt.
Két fantom hálózati kártya vigyorgott vissza. Meg a tükörből az őrület. Aztán a remény fénye: lehet, hogy ez a két fantom még korábbi kisérletezések maradéka? Töröltem, Scan for new hardware… és nincs több fantom. Kezdtem reménykedni. Megint Scan. Még mindig jó. Kérem… én nem ehhez vagyok szokva. Elkezdtem őrült módon mindenfélének átnevezgetni a gépet, majd újraindítgattam. (Később csak az volt egy óra, míg a WINS szervereket kipucoltam.) De tartotta magát a gép, nem jöttek elő a fantomkártyák. Jöhetett a tartománybaléptetés, a HP PSP csomag… meg minden más.
28 órányi munka alatt eljutottam oda, hogy elkezdhettem bekonfigurálni az operációs rendszert. Miközben az egész cluster elindítására volt 3 munkanapunk. Szerencsére volt közben egy hétvége – az ugye nem számít, maximum csak nekem, de az meg megint nem számít. Így ha hajnalig nyomom, akkor esély van utolérni magunkat. (Kedd reggelre igértük a működőképes clustert.)

Szóval így.

Proxycfg

Csak jelzem, hogy élek.

Apró feljegyzés, leginkább magamnak.

Windows Server 2008. SP2-t felraktam. Már csak a maradék hotfixek hiányoztak. Windowsupdate, azt mondta, szétnéz… majd hibaüzenet.
Rutinos öreg róka már gépelte is be, hogy: proxycfg. Erre jött a válasz, hogy: miről beszélsz?
Hmm. Nincs. Végre egy kis izgalom. (Ezt tessék ironikusan érteni.)

De van helyette netsh. Így:

netsh
winhttp
show proxy

És igen, a beállított érték ‘direct access’ volt.

set proxy isaserver:8080
show proxy

És kész. Innentől már söpört is a windowsupdate.