Amikor elkezdtem olvasni Scott cikkét, egyből elcsöppent a nyálam. Épp mostanában van egy olyan munkám, hogy bár az ügyfélnek nincs túl sok pénze, de szeretne egy olyan HA megoldást két telephelyen, melyek még akkor is működnek, ha a Föld megsemmisül. Üzletpolitikailag meg nem mondhatjuk azt, hogy nem.
Szóval olvastam, olvastam, és bár a működését elsőre még nem láttam át teljes mélységében, de nagyon tetszett a dolog. Végülis nem akárki írta a cikket, aki Scott Schnollnál többet tud az Exchange HA területről, az már festi magát. És pont most jöttek ki vele, pont amikor égető szükségünk lenne rá. Remek.

A lelkesedésem egészen addig tartott, amíg észre nem vettem az írás végén a tag-eket.

ps.
Persze, folyamatosan nyüzsgött agyam hátterében a kisördög: mi is van azzal a kritikus round-trip latency-vel, az adatbázisok rpcclientaccessserver paramétereivel, na meg a CAS proxyzásokkal? De olyan jó lett volna hinni benne, hogy ezt mind-mind megoldották.