Az előző írásban létrehoztuk a szorcs nevű MRG-t, belepakoltuk Tudort. Most már csak tesztelni kellene.
De mivel?
Itt bizony komoly filozófiai problémába ütköztünk. Csináltunk egy kicsi admint. A gyakorlatban csinálhattunk volna akár száz különböző szerepkörűt is. Le van szabályozva, mit tehetnek. Oké. De hogyan fognak hozzáférni a rendszerhez? Telepítsünk mindenkinek Exchange admin tools-t? Na ne. Powershell ISE? Egy jogásznak?
Bajban vagyunk. Pontosabban lennénk, ha nem lenne a termék része az Exchange Control Panel, barátainak ECP.
Ez ismét egy webes szolgáltatás, a Powershell ISE cikkben látszik is az ábrán. Egy olyan webes szolgáltatás, melyhez először be kell autentikálnunk(1), aztán az RBAC alapján annyit adminkodhatunk… amennyit engedtek.
(1) Live ID vagy Form-Based Authentication (FBA). Mondjuk megnézném, ki az a Microsofton kívül, aki Live id alapú azonosítást használ.
Van is egy ábra, én ijesztgetésnek szoktam használni. A közepét ne is várd, hogy elmagyarázom. Az maradjon meg a fejlesztőknek.
A felső blokk a böngésző. Habár a Microsoft ki szokta hangsúlyozni, hogy bármilyen böngészőn elmegy(2), azért az Ajax ismerete feltétel. Lynx-en nem fog futni.
(2) Ez olyannyira így van, hogy tavasszal Redmondban Firefox-szal demózták.
Az a szaggatott vonal a tűzfalat jelképezi. Az ECP áthasít rajta, a 80-as porton.
Alul pedig látjuk, hogy az ECP mögött – minő meglepetés megint a Powershell, pontosabban az Exchange tudással felvértezett Exchange Management Shell áll. (Mivel webszolgáltatás, így nyilván megint WinRM-en keresztül.)
Ennyi elmélet után gépeljük be: https://xch10-xch.xch10.tst/ecp, majd lépjünk be mondjuk Kukával.
Nézzük, mit látunk. Pontosabban, mit nem látunk. Nincs neki legördülő menüje, szegény csak a saját postafiókjához fér hozzá. Azt nem mondanám, hogy semmi érdekes nincs, hiszen tele van a kép érdekességekkel(3) – de a Discovery Search funkcióval kapcsolatban tényleg nem látunk semmit.
(3) Az ECP pont az az újdonság, melyet írásban nem lehet bemutatni. Semmi kedvem 150 screenshot-ot betolni a blogra – anélkül meg nem megy. Viszont biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz egy csomó screencast a témáról. Ha már eddig nincs.
Menjünk tovább Tudorhoz.
Hoppá. Van legördülő menüje és van Mailbox Search tabja. Sőt, látható, hogy van is egy bribe11 nevű sikeres keresése. Ha erre kattintunk, láthatjuk a keresés konkrét paramétereit.
Például a szövegmezőben ott van a kulcsszó. A többi beállítás ablakát nem nyitom ki, a nevekből könnyen elképzelhető, mi rejtőzik mögöttük. Talán a Storage Location beállítás érdemel egy kis külön figyelmet: itt azt adjuk meg, melyik postafiókba kerüljön az eredmény. Ide nem kerülhet ám akármilyen postafiók, gyárilag létezik egy spéci mailbox (Discovery pampam qrvahosszúGUID), csak azt lehet kiválasztani.
Végül nézzük, mi történik, ha Tudor meg is akarja tekinteni a keresés eredményét?
Pofonvágták. Nincs joga.
Helyes. Pont így is akartuk.
Csakhogy… akkor hogyan tudjuk _mi_ megnézni a keresés eredményét? Azt mondja a net, hogy létezik egy beépített Management Role Group, Discovery Management néven. Csak ennek a tagja tudja megnézni a keresés eredményét. Megnéztem… és a csoport üres volt. Gyorsan beledobtam Hófehérkét, vártam 10 percet, megnéztem – és ő már látta az eredményt.
Remek.
De azért a kisördög nem hagyott békén. Én is csináltam egy MRG-t, volt egy gyári is… mivel tud többet a gyári?
get-rolegroup -identity “Discovery Management” | fl
Látszik, hogy két szerepkör van hozzárendelve a csoporthoz: Legal Hold, Mailbox Search. Ezzel bizony nem vagyok kisegítve, a Legal Hold egyfajta cenzúrázásra visszatartási jogot jelent, a másikat meg mi is beállítottuk. Akkor? A megoldás kulcsa a Discovery mailbox jogosultsági tábláján látszik.
Tehát a Discovery Management MRG csak úgy mellékesen Full Access jogot is kapot a Discovery mailboxra. Így könnyű.
Oké, ennyi mellébeszélés után nézzük meg végül, mi is lett a keresés eredménye.
Hát, itt látunk is valamit… meg nem is. Egy újabb sorjás eszköz, egy újabb bájos hasraesés.
A helyzet az, hogy ez a csomó minden, amit én most irkálok, egy előadáson alapszik. A konkrét projektor 1024*768-as felbontást tudott, tehát a demózásra használt virtuális gép képernyője 800*600 lett. Ez teljesen kiakasztotta az Exchange 2010 webes szolgáltatásait. Egész egyszerűen erre a képernyőméretre nem készültek fel.
Tessék megnézni alaposan az ábrát. Direkt úgy vágtam ki, hogy teljesen lehessen látni a virtuális gép ablakát. Jobboldalt alul látható, hogy ott lenne még anyag, csak éppen kilóg a képernyőről. Ha kilóg, hát kilóg – mondhatnánk… ha lenne gördítősáv. De nincs. Vagy elfogyott a gyárban, vagy a böngésző gondolja azt, hogy azért még csak kifértünk.
Ernő elszámolta a pixeleket is.
Aztán ha még jobban megnézzük az ábrát, akkor jobb felül, a sárga részen láthatjuk egy fekete téglalap szélét. Megsúgom, az a felhasználó adatait tartalmazná… ott lehetne látni azt, ki van belépve és ott lehetne kilépni is. Azaz nemcsak a függőleges gördítősáv fogyott el, hanem a vízszintes is.
És akkor az ábra. Erről túl sokat nem is lehet mondani. A folder neve a keresés neve lett, alatta pedig felhasználónként folderekre bontva láthatóak az érintett levelek. Jobb oldalon pedig a híres-nevezetes conversation view lenne látható, ha befért volna a képernyőre. (Nyugi, később már nagyobbra állítom a felbontást.)
Ezzel elég jól körbejártuk az MRG, ECP, Discovery témaköröket – nem beszéltem viszont még a házirenden alapuló jogosultságosztásról.
Legközelebb az jön.
2009-10-24 at 12:35
Az ECP felülete magyar nyelven is elérhető?
2009-10-24 at 12:40
Nem próbáltam, de mintha az első belépéskor lett volna egy nyelvválasztó kérdés.
Egyébként a végleges verzióban szinte biztos, hogy benne lesz, hiszen – és most lelövök egy poént – hamarosan ki is fog derülni, hogy az owa és az ecp gyakorlatilag képesek átalakulni egymásba.